#90Reggel hallottam a hírt, hogy a NASA leállítja az űrsikló programot. Nem felfüggeszti, hanem leállítja.
Szerintem tévedés áldozata vagy. Csak leállították a repüléseket, amíg nincs megoldva az üzemanyagtartál szigetelésének problémája. Legalábbis én eddig csak erről tudok...
(mondjuk azon nem csodálkoznék, ha a bulvársajtó félméteres betükkel közölné a hírt, hogy megszűnik az űrsiklóprogram... tőlük ennyi várható el)
Én úgy tudom, de nem akarok nagy marhaságot írni, de az űrsikló programot a NASA az Apollo program után indította azért, hogy elkészítsen egy olyan űreszközt, amely újrafelhasználható és jelentősen csökkenti az űrbe juttatható hasznos teher költségét. Elindították 70 valamikor és én úgy tudom, hogy 20 évre tervezték a használatát.
Az ürrepülőgép program első szárnypróbálgatásai sokkal régebbre vezethetőek vissza. Egyesek szerint ha az 1950-es évek végén, 60-as évek elején nem gyorsul fel az űrverseny annyira, akkor nem a Von Braun-féle rakétákkal oldják meg az űrbe jutást, hanem valamiféle repülőgépekkel (az X-15 egyfajta leszármazottjai).
A Martin cég "Astrorocket" terve 1963-ból.
Az űrsiklókat eredetileg tényleg 20 évre tervezték, de csak az 1970-es évek végén, 80-as évek elején készültek el (kivéve az Endevour-t, amelyet a Challenger pótlására építettek). Azonban eredetileg úgy számolták, hogy a 80-as évek végén már évente 10 vagy akár 20 indítás is lehet majd, és a gépeknél 100 felszállásos élettartamot neveztek meg. A Challenger-katasztrófa alapjaiban ingatta meg az STS programot, így alaposan "visszalassult" az űrrepülőgépek fellövése, eredetileg ugye úgy tervezték, hogy a műholdak feljutattására is az űrsiklókat használják, a hagyományos hordozórakéták helyett. Ez alapjaiban megváltozott, így a '100 fellövéses' élettartamtól nagyon messze vannak a gépek. A 20 éves élettartam sem játszik itt szerintem, a gépeket jelentősen felújításnak vetették alá a 90-es években (szinte teljesen lecserélték például a fedélzeti rendszereiket), így az előregedés nem fenyegeti őket - noha kétségkívűl bebizonyították, hogy eredeti feladatuknak, a minél olcsóbb űrbe jutás feltételének nem felelnek meg...
A NASA utána szépen ráült a kis fenekére, megelégedve annyival, hogy jó-jó, nem olyan lett, amlyenre akartuk, nem újrafelhasználható, kicsit drága üzemeletetni, nem is bír annyit, de még mindig többet tud, mint az Arieane, meg at többi.
Azért ne csak a NASA-t ostorozzuk: első sorban a politikusok azok, akik dróton rángatják az ügynökséget, felkarolnak bizonyos kezdeményezéseket, és leállítanak másokat...
Anno az 1980-as években megkezdődött az X-30 program, amelynek a célja egy igen előremutató, (kombinált) scramjet hajtóműves űrrepülőgép megtervezése és megépítése lett volna. Nagy csindadtrattával bejelentették, propagálták, mint az USA egyértelmű technikai fölényét bizonyítandó, aztán szépen elsikadt...
Ugyanez az X-33/Venture Star programnál...
Fantáziarajz az X-30-ról
1987-ben felrobban a Challenger. Hosszú szünet, mert kicsit kellemetlen beismerni, hogy egy tucat veszélyhezetre nincs felkészítve a jármű. Javítson ki valaki, de az Apollo programban annyira odafigyeltek, hogy az első pillanttól kezdve ki tudtak jutni ha baj volt. (Toronyban lévő segédrakéta, ami katapultálta volna a kabint) Gyakorlatilag csak azért nem halt meg addig több ember, mert szerencséjük volt. A fellövés után gyakorlatilag alig van olyan pont, amikor megszakítható a folyamat.
Az Apollo és az Űrsikló azért erősen eltérő megoldás. Az űrsiklónál egy mentőrakétás megoldás nem igazán kivitelezhető, talán csak a pilótafülke leválasztása, rakétahajtóművekkel való eltávolítása, és ejtőernyővel való biztonságos földre engedése. Egy ilyen rendszer azonban eléggé bonyolult (és mint tudjuk a bonyolult rendszerek velejárója a nagyobb meghibásodási arány) és nehéz. Viszont egy eféle megoldás sem segítetett volna a Columbia személyzetén.
Összepofozták az űrrepülőt, adtak ejtőernyőt az pilótáknak (jókor hozzáteszem, 7 év működés után)
A legelső repüléseknél a pilótafülkében volt két katapultülés (ekkor összesen két fő repült a gépeken). Azonban az alsó fedélzetről nem lehet katapultálni, tehát az ott tartózkodók gyors kimentése legalábbis igen nehézkes... (ie.: csaknem lehetettlen.). Az ejtőernyős kiugrásos-mentés egy erősen hipotetikus lehetőségre épít (az űrsikló repülőképesen siklik a Föld felé, de valamiért nem szállhat le biztonságosan), egy pörgő űrsiklót például aligha lehetne elhagyni ezen a módon...
E mellett a NASA leállítja az összes igéretes projektjét, mint Ventura Star stb. mondván, hogy ez neki nem kihívás, csinálja, akinek X díj kell. Ennek ellenére belefog egy ISS építésébe, egy kiöregedett, idestova 20 éves konstrukcióval, ami szintén felrobban úgy ahogy van.
A Venture Star-t a Bush-kormányzat állította le, és az ISS-t is ők herélték ki. Az ISS amúgy még csak 7 éves (ha jól számolom), és még jóval azelött kezdték meg a munkálatokat, hogy a Venture Start leállították.
Ahogy én látom most ott porosodik az ISS, amíg szét nem esik az is, félkész állapotban, amolyan groteszk halálcsillag szerűen, és a NASA megint mehet az oroszokhoz, hogy 30 éves technológiával épült, repülő koporsókban lövöldözzék már fel az emebreit.
A Szojuz-család mintegy 40 éves, de eddig csak két katasztrófája volt ez idő alatt (az utolsó is 1971-ben), és jelenleg ez a legmegbízhatóbb űrhajó, amely rendszerben van.
A ESA pedig leporol egy régi ötletet, hogy majd jól megcsinálja valamikor 201x után.
Az Orosz Kliper űrhajóba szállnak be anyagilag, 2011-2012 körül indulhat az első ilyen űrhajó.
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#90
