BiroAndras#197
"A műholdak alakja csökkenti a lehetőséget de így is korrigálni kell a helyzetüket állandóan, amelyiknek nem sikerült el is tűnt mint szürke szamár a ködben."
Izgalmas lenne. Ez esetben folyamatosan működtetni kéne a hajtóműveket, ami meg az üzemanyag gyors elfogyásához vezetne.
Sőt, a Föld pályáját is befolyásolná ez az erő. A Föld tömege a sugár köbével arányos, a felülete meg a négyzetével. Tehát a gyorsulása kb. 6 milliószor kisebb, mint egy műholdé. Viszont már 4.5 milliárd éve éri a napszél. Szóval a Földnek már nem is kéne a Nap körül keringenie...
Egyébként elfelejtetted, hogy a napszél folyton változó irányból éri a műholdakat, mivel hogy azok körpályán mozognak. Beleszámolva a Föld keringését is, a hatás átlaga kb. nulla.
Asszem megtaláltam azt az idézetet, amit a múltkor írtál :
A mintegy 15-20 kilométeres átmérőjű mágneses buborék tehát egy olyan „mágnesvitorlát”, képez, amely képes befogni a napszél töltött részecskéit, és azok mozgási energiáját elnyelve hajtja előre a szondát. Az eredő tolóerő nem túl nagy, viszont állandóan jelen van, így folyamatosan gyorsulva a szonda összességében mégis tetemes sebességre tehet szert.
Mivel a napszél sebessége eléri az 1,2-3 millió km/h-t, hajtóereje egy 150 kilogrammos szondát napi 7 millió kilométeres sebességre gyorsíthat (ez tízszerese az űrrepülőgép sebességének). Az már csak hab a tortán, hogy a Naptól távolodva az egyre nagyobb térfogatban szétterülő napszél ereje gyengül, ám ezzel párhuzamosan a buborék (amelynek határfelületét szintén részben maga a napszél alakítja ki) éppen olyan mértékben fújódik fel, így a tolóerő gyakorlatilag változatlan marad. Ez mindaddig érvényes, amíg a napszél teljesen szét nem oszlik a csillagközi térben.