"Illetve nem is vita ez, hisz mindketten egyazon véleményen vagyunk arról „hogy a fény után sötétség van”, csak másként jutunk el odáig."
Igen. Én a fizika nyomán azt vallom, hogy a fény utáni sötétség az interferencia révén bekövetkező kioltás eredménye, és nem arról van szó, hogy arra egyáltalán nem menne semmi.
A fény transzverzális hullám jellegének ehhez semmi köze. Mindenféle hullámnál (a longitudinálisoknál is) az interferencia mechanizmusa határozza meg a terjedést, nem pedig egy olyasfajta misztikus előrelátás, "hogy arra nem megyek, mert arra meg kellene szűnnöm".
"1. Középiskolában a diákokkal megtanítják, hogy az elektromos áram energiáját az elektronok viszik."
Elég helytelen is, ugyanis már az általános iskolában tanítják a potenciális energia fogalmát, amelyről viszont egy gondolkodóbb gyermek könnyen kifundálhatja, hogy valójában nem birtokolhatja az a test, amelyhez formálisan rendelni szokták.
Az elektron esetére ez még inkább igaz, elektrodinamikát gyakorlatilag még primitív szinten sem lehet ennyire sumákolva csinálni.
"2. Ahol mondjuk mérnököket képeznek, ott elmond(hat)ják, hogy az előző elképzelés rossz, valójában az energia a szigetelőben, a levegőben, vákuumban terjed."
Nézetem szerint mindezt már középiskolás szinten minimum így kellene tanítani. Persze ezt lehetetlenné teszi, hogy nem ismerik (mert nem tanítják) a differenciál- és integrálszámítást és a differenciálegyenleteket.
"3. Ahol fizikusnak lehet tanulni, ott a második elképzelésnél is tovább mennek, azt mélyebb mélységeiben tárják fel, de ezt neked nem kell mondani."
Igen, és mondhatom akadnak még meglepetések.
"Szóval ne mond azt nekem, hogy nincs igazam (kivéve persze ha tényleg nincs), legfeljebb nem egészen pontos az amit leírok, de CSAK fizikus szemmel nézve!!!"
Amiket írtál, abban természetesen IGAZAD VAN, ha megelégszünk az átlagosan, egyszerű szabályokkal megfogalmazhatóan, közelítően igaz dolgokkal.
Hogy ez a leírás kielégítő-e, az azon múlik, hogy milyen problémákkal találkozol-e majd a mérnöki gyakorlatban. Gondolom világos, hogy pl. olyan tudományos mérőkészülékek tervezésében és kivitelezésében, amelyek építenek a relativisztikus, kvantumos és egyéb dolgokra, szükség van olyan mérnökökre, akik mindezeket a dolgokat pontosan értik. (A többség persze nyilván nem ilyen helyzetben lesz.)
"E példád még az én sima, klasszikus elektromágneses hullám elképzelésemtől is primitívebb, szóval nem tudok ezzel mit csinálni. Amit leírtál, abból nekem inkább egy nem megfelelően lezárt tápvonal jut eszembe ott „pattannak vissza” az egyes hullámok és interferálnak a később jövőkkel."
A tápvonalas példa egyáltalán nem rossz, ha még figyelembe veszed, hogy a lezárástól függően egészen különböző amplitúdójú és fázisú reflexiók keletkezhetnek.
De talán látványosabb példa a több elemes Yagi antennáké. A dipól a névleges frekvenciára (rezonancia abszorpcióra) van hangolva, az előtte lévő direktorok egy parányit magasabb frekire, a dipól mögötti reflektor pedig alacsonyabbra. Most jöjjenek ez elektromágneses hullámok a direktorok irányából! A direktorok is rezonálnak a bejövő hullámra, ezért kényszerrezgésként másodlagos sugárzóvá válnak. Minthogy saját rezonancia frekvenciájuk magasabb a bejövő hulláménál, a másodlagos kisugárzás FÁZISA gyakorlatilag azonos lesz a bejövő hulláméval, így a dipól felé a másodlagos sugárzás erősíti az eredeti hullámot, visszafelé pedig gyengíti.
A reflektornál viszont más a helyzet, ugyanis annak saját (rezonancia) frekvenciája alacsonyabb a bejövő hulláménál, így a kényszerrezgésének fázisa csaknem MEGFORDUL a bejövő hullámhoz képest, és így fog kisugárzódni. Az ellentétes fázisú kisugárzás az eredeti hullámhoz hozzáadódva (interferencia révén) kioltja azt a hullámot, amelyik tovább menne. Visszafelé ezt nem mindenütt tudja megtenni, hiszen a fázis(különbség) a helynek is függvénye. (De a reflektor helyén pl. csaknem tökéletes a kioltás.) Na most a reflektort tipikusan a hullámhossz 1/4 résznyi távolságra helyezik a dipóltól, így miközben a hullámok oda-vissza megteszik az utat, éppen fél hullámhossznyi utat tesznek meg pluszban, és ez a reflektornál bekövetkezett közel 180 fokos fázisfordulás miatt azt eredményezi, hogy a reflektált hullám a dipól helyén erősíteni fogja a bejövő hullámot.
Még egyszer visszautalok arra, hogy amikor a gerjesztett dipólok is saját maguk másodlagos sugárzóvá válnak, nem tesznek különbséget az előre és a hátra sugárzásban, a maguk részéről mindkét irányban egyformán sugároznak.
"Nehogy már a diák legyen a hibás. Egyrészt írják hogy ugrik, másrészt azt is írják, hogy az elektron csak meghatározott pályákon képes keringeni. Most ebből a kettőből a gyerek csak azt rakhatja össze, hogy pillanatszerű, nem?!"
Így van, ezért is hibáztatom a tankönyveket, és NEM a gyerekeket.
"Tehát akkor a kavntált pályán is sugároz az elektron, de e pályán az elektron képes az általa kisugárzott foton „visszafogására is”: Így a külső megfigyelőnek úgy tűnhet, kvantált pályán nem sugároz."
Pontosan!
"E kérdésem (is) még mindig fennáll.
A millió periódus hogyan változik a pálya sugara, sebessége stb. ?"
Folyamatosan változik, eltekintve a kvantumos fluktuációktól. És minél pontosabban meghatározott az elektron energiája az adott stacionárius (energia saját-)állapotokban, annál hosszabb ideig tart az átmenet, és annál monokromatikusabb lesz a kisugárzott fény, illetve annál monokromatikusabbnak kell lennie a nagy valószínűségű elnyeléshez.
Közönséges fénynél, amelynek hullámhossza valamivel 1 mikron alatt van, az 1 millió periódus majd 1 méteres hullámvonulatnak felel meg.