DcsabaS#270
"nem elírtad? a lorentz kontrakció nem az űrhajónkra vonatkozik? Ha igen nem érzik még gyorsabbnak a mozgásukat?"
Nem, nincs semmilyen elírás! A Lorentz-kontrakció nem az űrhajóra vonatkozik "definíció szerint", hanem mindig a megfigyelőhöz képest mozgó objektumra. Tehát ahogyan az űrhajó kontrakciót szenved a Földről nézve, úgy a Föld is, az űrhajóról nézve! (Vagyis az egymáshoz képest mozgó dolgok a mozgás irányában kölcsönösen kontraháltnak látják a másikat.)
"de ha a méretek a végtelenbe (a nagyon nagy felé) tartanak, és megmaradunk a gömb modellnél
akkor ugye a gömb széle gyorsabban mozog mint a középponthoz közelebb eső részek."
Csakhogy rögzítettük, hogy a sugár (külseje, avagy vége) max. c/8 sebességgel nő, bármekkora is az aktuális méret. (Időben nyugodtan lehet korlátlan a növekedés.)
"ha az univerzum nem tágul egyenletesen, csak akkor tud belül maradni a fénysebesség korlátján, ha a "széleken" lasabban tágul mint a középpont felé haladva. persze ez is lehetséges számomra...."
Az általam leírt példában a sugár a széleken nő konstans c/8 sebességgel, az origóhoz közelebb meg nőhet pl. arányosan kisebb sebességgel. (Ez egyébként megfelel a Hubble-féle mozgásnak.)
"Az univerzum egyes pontjaihoz képest lokálisan álló "iker" ugyanis a középpontból nézve "vöröseltolódást mutat", hehe, szóval mérhető, relativisztikus sebessége van, és ennek magával kell hoznia az időtorzulást a relativitáselmélet szerint, ha jól értettem."
Vöröseltolódás az mindenesetre tényleg van. Hogy ebből az űrhajósok számára bekaszírozható élettartam növekedés is legyen, ahhoz alighanem oda-vissza utazni is kell(ene).
"ennek az univerzumnak mely pontján öregedik leggyorsabban az "ikertestvér"? (csak hogy a klasszikus példánál maradjunk)
A közepén? És mi adja ennek a pontnak a kitüntetett szerepét?"
Észbe kell vennünk, hogy itt több különböző, mégis hasonló eset van:
1.) Az Univerzum valójában nem is tágul (jelenleg) csak éppen c sebességgel bővül az a határ, ameddig ellátunk, illetve ameddig a gravitációs hatások eljutnak. Ezen Univerzum látható része gömbszerű alakú, és ha az anyag eloszlása a térben egyébként egyenletesnek tekinthető, akkor a szélén arányosan erősebb lesz a gravitációs tér (gyorsulás). (A közép felé haladva pedig egyre inkább kiegyenlítődik.) Minthogy itt nem tágul az Univerzum, a Doppler-effektusból fakadó vöröseltolódás sincs, ellenben a növekvő gravitációs térből fakadó az van, és ez szintén a távolabbi dolgokat mutatja vörösebbnek - ha mi nagyjából közép tájon vagyunk.
Ha netalán nem középen lennénk, akkor valamelyik térbeli irányból jellemzően csökkent vöröseltolódást, vagy esetleg kék eltolódást is észlelhetnénk.
2.) Ha az Univerzum ténylegesen tágul és a relativisztikus törvények érvényesek, akkor mindenesetre a tágulás üteme bármely irányban is tekintve, nem haladhatja meg a c-t. Van Doppler-féle és van gravitációs eredetű vöröseltolódás is, azonban ez utóbbi részarányát nehéz megállapítani, hiszen a tágulás miatt változik az Univerzum egyébként ismeretlen sűrűsége. Ha az Univerzum térfogata zárt (mint egy gömbnek a felülete), akkor egyenértékűek az egyes megfigyelő helyek (egyformán öregednek, ha ezt másként is látják), ha viszont nyílt, akkor azok öregszenek lassabban, akik a nagyobb sebességű transzlációs mozgást végzik, illetve nagyobb gyorsulású helyen vannak.
3.) Sajnos még további lehetőségek is vannak (:-).