Jó fej vagy te! :)
Írod: Eszerint valamilyen mérnök féle lehetsz (:-)
Úgy gondolom ez a kulcsa vitánknak. Illetve nem is vita ez, hisz mindketten egyazon véleményen vagyunk arról „hogy a fény után sötétség van”, csak másként jutunk el odáig. Ebből van az egyet nem értés.
Én írom az elektromágneses sugárzás elektromos, mágneses összetevője homogén közegben merőleges egymásra, hisz ki lehet mérni.
Te erre írod, nem úgy van az , csak makroszkopikusan és eredőben..
Ezek szerint akkor mégis csak úgy van az, csak mélyen belül kicsit másként folynak a dolgok, csak antennával ezt nem lehet meglátni.
A lényeg az, hogy mindketten modellezünk, a világ dolgaira egy modellt húzunk rá, hisz így tudunk előre megjósolni dolgokat, tervezni valamit.
A kérdés csak az milyen bonyolultságú ez a modell. Erre egy példa.
1. Középiskolában a diákokkal megtanítják, hogy az elektromos áram energiáját az elektronok viszik.
2. Ahol mondjuk mérnököket képeznek, ott elmond(hat)ják, hogy az előző elképzelés rossz, valójában az energia a szigetelőben, a levegőben, vákuumban terjed.
3. Ahol fizikusnak lehet tanulni, ott a második elképzelésnél is tovább mennek, azt mélyebb mélységeiben tárják fel, de ezt neked nem kell mondani.
A vicces az, hogy például egy erősáramú villamosmérnök egész életén keresztül dolgozhat, tervezhet a nélkül, hogy az 1.-es pontnál halott elképzelésnél tovább lépne, holott az alapvetően rossz.
A 2.-es már alapjaiban véve jó.
A 3.-as pedig a jelenlegi legjobb tudás szerinti elmélet.
Szóval talán, egy jó adag nagyképűséggel azt mondanám, hogy én a 2.-es ponthoz, szinthez tartozom, tehát alapvetően helyesek elképzeléseim, de ez sok elhanyagolást tartalmaz, úgymond primitív valamilyen szinten, így pontatlan. Te persze a 3.-hoz tartozol, mindezt mélységeivel együtt is átlátod.
Szóval ne mond azt nekem, hogy nincs igazam (kivéve persze ha tényleg nincs), legfeljebb nem egészen pontos az amit leírok, de CSAK fizikus szemmel nézve!!!
Egyetértesz a fentebb leírtakkal?
És akkor térjünk rá a tudományra.
Most akkor az elektromágneses hullám ezért indul el hátrafelé? Nem az egész (eredő) elektromágneses hullám indul el hátrafelé, hanem csak az elemi hullámoknak egy része (éspedig a fele). De vegyünk egy konkrét példát, talán könnyebb lesz megérteni. Tekintsünk egy véges síkhullámot, amely eredőben c-vel halad egy bizonyos irányban. Amikor a hullám (a gerjesztés) eleje megérkezik valahová, ott az elektromágneses mező a gerjesztés miatt azonnal elkezd másodlagos hullámforrásként működni. A hullámok egy része pontosan előre felé halad, és ez meg is marad, ugyanis nincs semmi, ami kiolthatná (nem érhetik utól a más irányból érkező elemi hullámok). Más részük meg pontosan hátrafelé halad, és történetesen ezek azok az elemi hullámok, amelyek az interferencia révén kioltják a véges síkhullám hátsó részét, ezért biztosítják, hogy ahol elhaladt a síkhullám, ott szűnjön meg a gerjesztettség.
E példád még az én sima, klasszikus elektromágneses hullám elképzelésemtől is primitívebb, szóval nem tudok ezzel mit csinálni. Amit leírtál, abból nekem inkább egy nem megfelelően lezárt tápvonal jut eszembe ott „pattannak vissza” az egyes hullámok és interferálnak a később jövőkkel.
Ugyanakkor az "ugrás" szó rendszeresen félrevezeti a diákokat, mert egy valóban pillanatszerű, folyamatos, átmenet nélküli dolgnak hiszik.
Nehogy már a diák legyen a hibás. Egyrészt írják hogy ugrik, másrészt azt is írják, hogy az elektron csak meghatározott pályákon képes keringeni. Most ebből a kettőből a gyerek csak azt rakhatja össze, hogy pillanatszerű, nem?!
Az elektron valójában a kvantált pályán is egyszerre sugározza és elnyeli az elektromágneses hullámokat. A kvantált pályán ez a két folyamat egyensúlyban van. Azonban az egyensúly felborulhat, ha más elektronpálya is lehetséges, és valamilyen külső hatás is érvényesül.
Ez is olyan, amiről nem írnak abban a bizonyos „legfejlettebb” fizikakönyvemben.
Tehát akkor a kavntált pályán is sugároz az elektron, de e pályán az elektron képes az általa kisugárzott foton „visszafogására is”: Így a külső megfigyelőnek úgy tűnhet, kvantált pályán nem sugároz.
"Nos, ha millió periódus alatt, hogyan teszi azt? Az elektron letér a kvantált pályájáról, eképp érvényes lesz rá a törvény, hogy a gyorsuló töltés sugároz, majd elegendően mélyre süllyedve, „beleesik” egy másik kvantált pályára?"
E kérdésem (is) még mindig fennáll.
A millió periódus hogyan változik a pálya sugara, sebessége stb. ?
Amúgy mérnök nem vagyok, diplomám nincs, de dolgozom rajta.