Amire hivatkozol, az csak az átlagos, eredő mozgása (és annak formális leírása) a fénynek, amely az interferencia révén jön létre, az eredetileg mindenféle irányban elinduló elemi hullámokból.
Fontos megérteni, hogy a FÉNYNEK és az ENERGIÁNAK a terjedése NEM AZONOS dolgok. (Ahogyan az elektron-hullámnak a terjedése és az általa szállított energiának, sőt, töltésnek a mozgása is különböznek. Ugye az elektron-hullám mozgását az ún. hullámfüggvény írja le, de bezzeg a töltéssűrűségét ennek abszolútérték négyzete!)
A fény (és az elektronok) hullámai képesek eljutni olyan helyekre is, ahová stacionárius módon energiát NEM szállítanak.
Tömören úgy fogalmazhatunk, hogy a fény (és általában a hullámok) mozgását nem az jellemzi, hogy A.) eleve csak arra mennének, amerre végső fokon "előnyös" menniük, hanem B.) elindulnak mindenfelé, és az interferencia (kvantuminterferencia), mint sajátos átlagolás dönti el, hogy mi lesz az eredő mozgás.
Mindezt természetesen kísérletileg is lehet vizsgálni. Legyen pl. egy olyan potenciállépcsőnk, amit az adott hullám stacionárius jelleggel nem tud átlépni (nincs hozzá elég energiája), ezért nem is tud abba az irányba folyamatosan energiát szállítani. Ha az A.) terjedési mód lenne az igaz, akkor a potenciállépcsőt átalakítva véges szélességű potenciáldombbá sem változna semmi, hiszen a hullám nem tudná megmászni a magasságot, ezért nem segítene rajta az, hogy a magasabb potenciál kissé távolabb lecsökken újra. Ellenben, ha a B.) terjedési mód valósul meg, és ha a potenciáldomb nem túl széles, akkor igenis át tud haladni rajta a hullám, amit nyilván csak úgy értelmezhetünk, hogy akkor is ott tudott lenni, amikor energiát arrafelé folyamatosan nem volt képes szállítani.
Az előbbi jelenségkörről a kvantumfizikai alagúteffektus, illetve optikában a különböző törésmutatójú közegeken való áthaladás (főleg a totálreflexió) címén lehet tájékozódni.
"a számunkra érzékelhető univerzum nem nagyobb mint egy kiszámítható sugarú gömb (a tágulás sebességéből és C ből). E gömb két átellenes pontja egyméshoz képest ugye 2 c vel mozog. Evidens."
Valóban, ha mondjuk az Univerzum csak 13 milliárd éves, akkor az átmérői mentén legfeljebb 26 milliárd fényév távolságot mérhetnénk benne, függetlenül attól, hogy esetleg sokkal nagyobb.
"számára, mint önálló rendszer számára, nem jelenthet korlátot a kiindulási pont lokális "zérus" kezdősebessége. tehát kellő idő elteltével gyorsabban tud haladni a kiindulási ponthoz képest mint c."
A relativitáselmélet szerint az űrhajóról nézve a kiindulási pont sebessége sohasem nő c fölé, mert minél gyorsabban távolodik, annál kisebb mértékben növeli távolodási sebességét
az űrhajó egyébként egyenletes gyorsítása. (Magyarán, az egyenletes gyorsítás csak az űrhajóhoz képest relatíve kis sebességgel mozgó objektumokhoz képest egyenletes.)
Ami egy hozzánk képest c-vel haladó másik Univerzum problémáját illeti: ezt addig valóban nem észlelnénk, amíg nem ütközünk össze vele. Ha meg összeütközünk, akkor talán egy Nagy Bumm-szerű esemény következne be.