DcsabaS#253
Természetesen egyfajta időben előre utazás már az is (ahogy BiroAndras is írta), amikor csak várunk, és A TÖBBI JELENSÉGGEL EGYÜTT utazunk az időben előre.
Egy közel c-re gyorsulni képes űrhajóval ezen túlmenően el tudjuk érni, hogy a velünk együtt gyorsuló-lassuló struktúrák belső folyamatai lassabban menjenek végbe, azaz számukra az idő mintegy lassabban teljen, mint a többiek számára. Mondhatjuk, hogy ilyen módon elutazhatunk A TÖBBI JELENSÉG JÖVŐJÉBE (és nagy távolságokra), de csak megszorításokkal:
- Ha valami baleset történik az űrhajózásunk közben, akkor esetleg mégsem oda jutunk, ahova szerettünk volna, hanem mondjuk a nagy semmibe.
- Visszafelé nem tudunk jönni, előre felé viszont nem tudjuk garantálni, vagy legalább tevőlegesen elősegíteni a sikeres megérkezést (balesetmentességet).
- Nem találkozhatunk saját magunk jövőbeli megfelelőjével, aki nem vett részt az űrutazáson, és ezért megöregedett - hiszen részt vett(ünk) az űrutazáson.
A helyzet hasonló a hibernációhoz, azzal a különbséggel, hogy a hibernáció közvetlenül nem nyújtja a nagy távolságok megtételét, ámde nagyságrendekkel kisebb az energiaigénye, és valószínűleg könnyebben nyújthatja néhány száz (vagy ezer) év áthidalását.
Természetesen a hibernáció során nem minden folyamat lassul le, így pl. a radioaktív bomlások ugyanúgy mennek végbe, mint egyébként. Biológiai szempontból ennek nincs túl nagy jelentősége, legfeljebb a radiokarbon vizsgálat öregnek fog mutatni minket (miközben mi és mások is fiatalnak).