DcsabaS#234
"Jahh, hogy amikor éppen hullám, akkor nem fotonnak hívják? Na ezt nem tudtam. (Vagy kiesett.)"
Nem az a lényeg, hogy hogy hívják, hanem hogy milyen tulajdonságokat feltételezünk róla. Amikor a kvantummechanikát ellentmondásosnak, misztikusnak, illetve a józan ésszel szemben állónak óhajtják feltüntetni, akkor azt sugalmazzák, hogy a foton valamiféle "csodagolyó" (esetleg pálca, vagy palacsinta), mert EGYSZERRE lokalizált, és képes mégis elkülönült helyeken átmenni, majd újra egyesülni. Holott a józan ész számára is pofonegyszerűen (logikusan) az a helyzet, hogy amikor terjed, akkor NEM lokalizált (pontosabban csak sokkal nagyobb tartományra), azaz NEM olyan állapotban (formában) van jelen, mint amikor elnyelődik (vagy kisugárzódik). Egyszóval a fotont nem a repülő puskagolyó mintájára célszerű elképzelni (amelyről megszoktuk, hogy habár nem látjuk pontosan a repülése közben, mégis folyamatosan ugyanolyan marad).
De semmi akadálya, hogy pl. egy tálba beöntött pohárnyi vízhez hasonlítsuk, amely pohár víz a tál más részein is visszanyerhető, miközben az utat közte természetesen nem egy-az-egyben teszi meg, hanem szétfolyva, hullámszerűen és interferenciára képesen. Ha a tálban már egyébként is volt víz, akkor az is világos, hogy a folyamatos önazonossága nemcsak az alakját, de az anyagát tekintve sem marad meg. És ha még azt is megértjük, hogy a kvantumos jellege meg nem is önmagából, hanem a keletkezésével, illetve megsemmisülésével (itt beöntés, kimerés) kapcsolatos KÖLCSÖNHATÁSBÓL fakad (lásd az eredetileg kvantálatlan csapolt sör esetét a kvantálást végző söröskorsóval), akkor már szinte minden misztikusat megértettünk, és a józan észre támaszkodva.
(Talán mág annyival célszerű kiegészíteni mindezt, hogy ha valamely dolog kölcsönhatásban van a fotonokkal/elektromágneses mezővel, akkor az is képes lehet interferenciára, noha esetleg nem is folyik úgy szét terjedése közben, mint a fény.)
"Hát, attól, hogy fizikus vagy, még lehetsz "erősen konzervatív" felfogású. :)"
A kérdés az volt, hogy mennyire ismerem a kétréses interferencia kísérletet. Fizikuséknál ez olyan, mintha most azt kérdezném Tőled, hogy mennyire ismered a "c" betűt.
"Pl. nem tudom, mire jó próbálni ráhúzni a fotonra a "józan észt" (emberi realitást), miközben eleve nem lehet, mert fogja magát, és hullámként "kifolyik" onnan... "
A józan ész azért fontos, mert hatékonyan gondolkodni csak azzal lehet. Amikor valaki azt állítja, hogy egy dolog józan ésszel érthetetlen, akkor felületesen gondolkodik, vagy nem tud minden fontos tényezőről.
"Talán nincs is olyan, hogy "foton", csak a hullám valami miatt azon a ponton nyelődik el, stb. (Az meg megint csak igen érdekes téma, hogy miért pont ott.)"
Persze, hogy NINCS olyan, hogy "foton" terjedéskor. Hiszen mint fentebb írtam, nem marad meg sem az alakja, sem az anyaga. A foton fotonként csupán keletkezésekor és elnyelődésekor létezik, egyébként csak az elektromágneses mező gerjesztéséről beszélhetünk (ezért aztán szokták úgymond a fotont is így nevezni, szerintem félrevezetően.) Pontosabb (bár nehézkesebb) az a megfogalmazás, hogy az elektromágneses mező adott tartományában 1 (vagy ennyi és ennyi) fotonra való energia, impulzus, impulzusmomentum, stb. van jelen.
Hogy miért pont itt, vagy ott következik be a foton kisugárzódása, illetve elnyelődése, az tényleg jó kérdés. Annyit tudunk, hogy a különböző fizikai mezők szeretnek így, lokalizáltan (és kvantáltan) kölcsönhatni egymással. (Amiből viszont már következik, hogy a különböző fizikai kölcsönhatások segítségével összeálló fizikai rendszerek, mint pl. egy atom, lehetnek folyamatosan lokalizáltak, és ha a méretüknél nagyobb kiterjedésű interferenciát mutatnak, akkor az csak valamely hatás közvetítése révén lehetséges.)
Amúgy arra is lehet klasszikus, a józan ész számára felfogható modellt alkotni, amikor 2 egyébként folytonos anyagmező lokálisan és kvantáltan hat kölcsön. Legyen ugyanis 2 tálunk, 2 folyadékkal, amelyek között legyen az a kölcsönhatás, hogy az egyik tálból kimerünk egy pohárral (egy adott helyen), majd beleöntjük a másikba (valahol), vagy fordítva!
Az előbbi modell alapján eszünkbe juthat, hogy egy bizonyos vízszint (energiaszint) fölött a most különálló, csak a kölcsönhatást közvetítő pohár által kapcsolatban álló tálak mintegy egyesülnek, és közöttük is lehetséges lenne a folytonos átmenet (és vele együtt pl. az interferencia). És valóban, ha egyre magasabb energiaszintekre térünk át, egyre inkább úgy néz ki, hogy a normálisan különbözőnek látott elemi kölcsönhatások (és részecskéik) "egyesülnek".
"Éppen erről szól az egyik írás, hogy nincs értelme úgy "realizálni", hogy közben mindenféle feltételeket állítunk fel (hogy milyen körülmények között alkalmazható az adott "régi vágású" modell)."
Van értelme. Csak éppen okosan kell tenni, nem pedig a saját butaságunk miatt a józan észt kárhoztatni.