Ironka#123
"az univerzum végtelen és tágul. Ez a kijelentés nekem bűzlik. Sztem a helyes megfogalmazás: az univerzum végtelen, és a benne elhelyezkedő anyag távolodik egymástól. Egyébként a probléma ott kezdődik, hogy az ember nem tudja elképzelni a végtelen fogalmát.
Ha valaki kötözködni akar, állok elébe(nem állítom, hogy mindenre tudok válaszolni, de megpróbálom)."
Na majd én kötözködöm, ugyanis hülyeséget mondasz. :P
Elmagyarázom: A legtöbb ember - tévesen - így képzeli el a világegyetem tágulását, ahogy te is. Ott követi el a hibát, hogy konstans térben gondolkozik. Ha neked lenne igazad, akkor a világegyetemnek lenne középpontja, amitől minden anyag távolodik. És mivel a csillagászati megfigyelések alapján minden, gravitáció által nem befolyásolt objektum (pl távoli galaxisok) a távolságukkal egyenesen arányos sebességgel távolodnak tőlünk, ezért a Föld lenne a világegyetem középpontja. Az igazság viszont az, hogy a tér tágul, benne az anyaggal, ami az ősrobbanással keletkezett, tehát nem egy pont volt az űrben, hanem egy nuldimenzió, szingularitás idő nélkül. Klasszikus példa a lufi felszíne. A rá rajzolt pöttyök felfújáskor egyenletesen távolodnak egymástól, mégsincs középpontjuk. (Tehát minden pontból szemlélve olyan, mintha az lenne a középpont) És ebből látszik, hogy az univerzum igenis véges, ahogy a lufi felülete is, viszont visszagörbül önmagába, tehát nincs határa. Ha elindulnál egy irányba a Földről 'jó nagy' sebességgel, egy idő után visszaérnél a másik oldalon. Persze ehhez a tágulásnál nagyobb sebességgel kéne utaznod...
Remélem érthető voltam. :)