jozzee#121
Érdekes dolog ez az időutazás.
Ugyanis mindenki elképzeli valahogy ezért mindenkinek másképp jelenik meg az hogy milyen is lehet.
Egy pár gondolatot azért leírok amik ha nem is szolgálhatnak tényként, de legalább az ember képzelőerejét javíthatják.
Tulajdonképpen a bennünket felépítő elemi részek is folyamatos időutazásban vannak;létrejönnek, mint egy villanás majd rögtön visszatérnek keltkezésük helyére, idejére(ill. ők kilógnak a tér-idő hálóból).
Vagy itt van pl. a foton.Ha a hullámtermészetét vizsgáljuk úgy gyakorlatilag nem telik el idő számára:ha fotont, mint részecskét mérjük ugyebár kb.10 perc szükséges számára, hogy a napunktól a földhöz érkezzen(a földi óráink szerint), de ha nem "számoltatjuk" el és kvantumjelenségként kezeljük a "fotonhullám" szempontjából nem telik el egy pillanat sem.
Tehát be kell látni, hogy a mi mérési skálánkhoz kvantáljuk hozzá és azonosítjuk, mint részecskét a fotont, az "ő" szempontjából a Nap - Föld távolsági útvonal csak egy valószínűségi tényező.
Az is elképzelhető, hogy két mérés között sem telik el idő a számára(csak annak aki a mérést végzi); akár végtelenszámú mérést végezhetünk a Nap és a Földünk között, mindig csupán az általunk elképzelt "slálázottságot" kapjuk eredményül és nem árul el semmit a fotonról mivel mi a saját elképzeléseinket vetítjük oda lehet hogy nincs is?-amit meg megfigyelünk az megintcsak a saját inerciáink létezését bizonyítja - pl. a fény.
Az időutazás viszont a mi makroszkópikus rendszereinkben nem hiszem, hogy összegyeztethető lenne a kvantumvilág történéseivel.Mert ott végülis egy folyamatos "újramintavételezés" zajlik, tehát a múlt/jelen/jövő ugyanaz.
Ettől függetlenül lehetséges a téridő - ugrás, bár tartok tőle, hogy egy zavarodott alternatívába kerülnénk...
