pipaxy#290Szerintem nem kell majd annyi. Ha az első erőművek már stabilan mennek, akkor sokkal könnyebb lesz a további fejlesztés is. Azért ilyen embertelen lassú a fejlesztés, mert nagyon extrém üzemi körülményeket kell megvalósítani. Ehhez rengeteget kellett tanulni, ami időigényes. Viszont a tanulási fázist csak 1x kell végigcsinálni. Mire az első erőművek üzembe állnak már elég jól fogjuk ismerni a fizikai hátteret, és a fejlesztés olyan ütemű lehet, mint más technológiáknál.
Ez mind nagyon szép, és nagyon jó, általánosságban.
A hetvenes években a kutatók ügye azt mondták, az ezredfordulóra kész lesz a fúzió. Aztán ahogy egyre mélyebben elmerültek a fúzió gyakorlati megvalósíthatóságában, észrevettek új jelensége(ke)t, melyen szintén úrrá kell lenni, különben nem lesz semmi az egészből.
A 2050-es dátumból is csak akkor lesz valami, ha az elkövetkező több évtizedes kemény kutató/fejlesztőmunka során nem fog „beütni” valami új dolog, olyan új effektus amely nem szerepel a jelenlegi „roadmap”-ban.
Korábban már ügye „beütött” ilyen effektus, ezért lett 2000 helyett 2050. Nincs biztosíték arra, hogy ne jöjjön elő valami új jelenség az erőműhöz szükséges „extrém üzemi paraméterek” megközelítése közben.
Ha pedig még rontani is akarjuk a plazma „saját” stabilitását, mert ügye a kisebb méret és a nagyobb sűrűség ezzel jár, akkor még inkább elhúzódhat a kicsinyítés. Legalábbis a „legkönnyebb”, ezért a leggyorsabb fúziós útnál, a tokomaknál.
A probléma a kis teljesítménysűrűség. Emiatt drágák, és ipari méretű alkalmazásuk problémás. Gondolj pl. a vízerőművekre. Elvileg megújuló erőforrá, nem szennyez, meg minden. Mégis problémás, mert méreténél fogva komolyan befolyásolja a környezetet, aminek mindenféle kellemetlen következményei vannak.
Az általad leírt negatív tulajdonságok ellenére a vízerőművek olyan elterjedtek, hogy a fejlett országokban egyszerűen már nincs lehetőség új vízerőmű építésére, minden gazdaságosan kiaknázható vízfolyás turbinát forgat…
A probléma a kis teljesítménysűrűség. Emiatt drágák
Szerinted egy szélturbinában mi a drága? Kell hozzá egy jó magas oszlop, meg 2-3 turbinalapát. Ezek ügye, mint egyszerű mechanikus elemek, nem drágák. Fejleszteni se kell hozzá semmit. Aztán kell hozzá egy generátor, abban sincs semmi drágaság, mindenhez kell, még a fúzióhoz is.
Ahhoz, hogy a világ energiaigényét tisztán ezekből fedezzük, óriási területeket kellene felhasználni, ami nem megy.
Nézd, ha egy területre szélturbinát telepítünk az nem egyenlő azzal, hogy az a földdarab használhatatlanná válik. Attól hogy egy mező felett turbina forog, még nőhet ott a búza, a kukorica ugyan úgy, mint az előtt.
óriási területeket kellene felhasználni, ami nem megy.
Most is óriási területet használ a mezőgazdaság. Magyarországon mintegy 5 millió hektár szántóföld van. Számoljunk egy kicsit. Tegyünk minden századik hektárra egy 5 MW-os szélturbinát. Ez összesen 250 GW beépített teljesítményt jelent, s mivel a szél nem mindig fúj, vegyünk figyelembe egy 0,3-as szorzót (gyakorlat alapján ennyi). E szerint 75 GW teljesítményt kapunk. Nos, ez nem hogy Magyarországnak lenne elég, hanem egész Közép-Kelet Európának is.
Pedig milyen kis ország vagyunk…
Szóval miért is ne menne az „óriási” terület felhasználás?