pipaxy#203 A kapcsoló üzemű transzformátor lényege, hogy egyenárammal működik alapból, ha váltakozóról akarod mentetni, akkor azt egyenirányítani és simítani kell.
A lényege, hogy egy "kapcsoló"(többnyire tranzisztor) segítségével megszaggatják az áramot, ahogy BiroAndras is írta.
Ezt nyomatják bele egy sima transzformátorba.
A gépedben is ilyen van.
Aha, szóval erről beszéltél, csak tudod ezt nem „kapcsoló üzemű transzformátornak”, hanem kapcsoló üzemű tápegységnek hívják.
A konyector meg ráz, de az kamu, hogy nem tudod elengedni. Hidd el, tudom, már tapasztaltam néhányszor.
Aha, kamu, butítják a népet mi?
Nem akarom kicsinyíteni áramütési tapasztalataidat, de gyanítom hogy te is csak olyan 230 V-os kis csípéseken estél át, mint mindenki, aki foglalkozik árammal. Te olyankor nem rándulsz meg? Én volt hogy majd’ leestem a létráról, pedig az áramút csak az egyik kezem két ujja között záródott.
Ha egyenáram lenne, akkor nem tudnád elengedni.
Biológiai oka van annak, amiért ez nincs így. Mikor feszültség alá kerül a szervezet, akkor abban a pillanatban -ha elegendően nagy a feszültség-, az idegsejt ingert kap, amely továbbterjed mindenfelé, így az izmokba is, tehát azok összerándulnak. Az idegsejtek sajátossága viszont, hogy addig nem ingerelhetők újra, amíg az ingert kiváltó feszültség meg nem szűnik. Egyenáramnál a feszültség viszont nem szűnik meg, hiszen egyenletes. Ergo az izmok nem kapnak több ingert, hogy összehúzódjanak, „nem fogsz rá” arra a valamire. Váltakozó áramnál viszont másodpercenként 100-szor 0-ra csökken a feszültség, így az idegsejtnek van ideje regenerálódni, az újabb félhullámban újra ingerelhető, és küldi is újra az ingert az izmoknak… Na ezért görcsölsz, ezért fogsz rá arra a valamire, és ezért annyira veszélyes az 50 Hz.
Ha pedig ez a kis mese még mindig nem győzött meg, leírom, hogy a szabvány a legszigorúbb érintésvédelmi esetben használható legnagyobb feszültséget 50Hz-nél 50 V-ban, egyenáramnál 120 voltban határozza meg.