Holdra szállás- mi az igazság?
A trollkodást, provokációt és személyeskedést kérjük mellőzni, büntipont repül érte!
-
kamov #4726 #4724
A kezdeti orosz Luna meg amerikai Lunar Orbiter szondák elsődlegesen filmre dolgoztak (a Luna-3 pl 70mm-es fekete fehér filmre).
A filmet a szonda előhívta, megszárította, majd egy soronként fel-le mozgó fejegységgel átvilágította egy fókuszált fénnyalábbal. A fénnyaláb végén a film másik oldalán egy fotoelektron sokszorozó volt amiben a beeső fénnyel arányos töltés halmozódott fel. Ezt az elektromos jelet már át lehetett alakítani lesugározható adattá.
A földi vevőállomáson az egész fordítva ment végig. A vett rádiójeleket adatokat elektromos jellé alakították, amivel aztán egy fókuszált fénnyaláb erősségét vezérelték, amivel a szondához hasonló rendszerben mozgatott filmre exponáltak, így kapták vissza a szonda filmjét. A folyamat közben természetesen minden lépés minőségromlást jelentett.
Ez volt a kezdet, aztán pár évvel később elterjedtek a képfelvevő csövek amik egy fényre elektromosan vezetővé váló lemezre exponáltak, amit aztán egy katódsugárcső elektronsugarával pontról-pontra olvastak ki, egyből elektromos jelet kapva.
Ezt a rendszert meg már a CCD-k váltották fel