#168
Huh, én meg már megijedtem, hogy kapok megint egy lebaltázást, hogy valakinek már megint a lelkivilágába gázolok
-Szabadság, kreativitás:
Lehet, hogy azzal kellett volna kezdeni, hogy tisztázom én hogy értem ezeket a fogalmakat.
Szerintem a szabadság azt jelenti, hogy olyan környezetben élsz, ami az ember biológiailag meghatározott pszichikai felépítésének a legjobban megfelel. Ma már nagyjából tisztában vagyunk ezekkel a dolgokkal.
Tudjuk pl, hogy az ember közösségi lény, tudjuk, hogy milyen paraméterekkel rendelkező közösségben érzi jól magát.
Általában az általad is felsorolt 2 ponthoz hasonlóan szokták a szabadságot megfogalmazni.
De ha figyelembe vesszük, hogy az embernek nem csak kötelessége, hanem belső szükséglete is, hogy másokat figyelembe vegyen egy számára megfelelő közösségben, akkor lehet hogy szükségtelen ezt mint korlátot kiemelni.
Ilyen szempontból, nem feltétlenül igaz az sem, hogy az utóbbi több ezer évben folyamatos fejlődés volt, Római-birodalomtól, az USA-ig, mint ahogy te is említetted. Egyszerűen megfogalmazva egy olyan társadalom, ahol az emberek mint a güzük pörögnek, de szarul érzik magukat, az nem szabad.
Másrészt a kreativitás szintén egy szükséglet, és ha ezt egy hierarchikus rendszerben kell ezt kifejeznünk, akkor az politika, vagy gazdasági termelő formában nyilvánul meg.
Pedig kreativitás, az is hogy csak úgy magadban csinálsz valamit, vagy csetelsz vagy akármi. Az ember egyszerűen nem tudja azt megcsinálni, hogy csak ül a sarokban, hacsak nem szokik rá a tömegkommunikációs kábszerekre.
Egyenlőség:
Szal én hiszek a szabadságban, a testvériségben, a felebarátiti szeretetben, de az egyenlőségben nem!
Szerintem az emberek olyan társadalomban érzik magukat szabadnak, sőt egyenlőnek ahol a különbözéségüket sem mások, sem ők nem akarják eltakarni, megváltoztatni.
A tömegtársadalmak lényege, az hogy az embereket egyformává kell tenni ahhoz hogy a gyárakban kinyomatott tömegszart fogyasztani tudják.
A számítástechnika fejlődésével viszont már nincs arra szükség, hogy a fogyasztó uniformizált legyen, mert már lehetőség van arra, hogy a sok eltérő igényt is kielégítsék.
Ez szerintem egyfajta előre lépés lehet, ha majd végre az okosokban is tudatosul.
Szelekció, ökológia, evolúció:
Ez a szelekció jó kérdés az embernél. Megkülönböztetném a biológiai szintet, ahol szükséges olyan módszereket foganatosítani, ami biztosítja a minnél jobb genetikai állomány megtartását. Sajnos nem élünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel sem. Mert már nem csak a sima sterilizálás áll rendelkezésünkre, hanem lehetőségünk van az utód genetikai állományának vizsgálatára és a súlyos genetikai betegségek kijavítására is.
Ettöl el kell különíteni a magasabb, társadalmi szintet, meg kell akadályozni, hogy csak azok juthassanak megfelelő orvosi ellátáshoz, akik meg is tudják fizetni, mert akkor az emberekkel előbb utóbb kipusztulnak a társadalomból azok fontos dolgok, amik az adott korban valamiért az alacsonyabb szintűekhez kötődik.
Ezen a magasabb társadalmi szinten viszont a társadalmunk már a biológiainál is sokkal rosszabb állapotban van. Kívánatos lenne, ha a társadalom rendszerét viszonylag sok változatos szervezetekbe rendeződő kisebb csoportok alkotnák, ha a családok minnél önállóbak és szuverénebbek lennének.
Ehhez képest a társadalom atomizált, és egyre inkább eltünnek a kicsi és középszintű vállakozások, szervezetek, és csak a multik és csatlósaik maradnak meg.
Egy példa_: az atomizált ember kiszolgáltatottságára, miközben a multik (munkaadók) a szabadkereskedelem elvei alapján, mint szellemek a házfalon járnak ki be az államok határain, eközben még az eu-n belül sincs egy nagy nemzetközi érdekvédelmi szervezet (szakszervezet). Így a multik pillanatokon belül kijátszák az államokat egymás ellen, és közben még az alacsonyabb munkabéreket is még lejjebb szorítják!
#168
