201
  • LowEnd
    #201
    Más kérdés persze, ha nem tudod, hogy nem tudod.... nem érzed a súlyát...
  • LowEnd
    #200
    Na de ha a legrövidebben kellene megfogalmaznom, hogy mi is a társadolom vagy közösség legfontosabb összekötője, legfontosabb hajtóereje: MEGBECSÜLÉS. Ha megbecsülöd a másikat akkor nagy a valószínűsége, hogy az is megfog becsülni téged, és akkor sokmindenben meglehet egyezni de az ami a legfontosabb, közössen tudunk dolgozni, építeni... ha nincs becsülés akkor ez mind vagy lehetetlen, vagy nagyon nehezen megy.
    Viccelsz? "ha már mindkettőt nem lehet, inkább féljenek tőled, semmint szeressenek"
    500 évvel ezelőttről

    Ez semmit nem változott mára. Az emberek már csak azért sem a megbecsülésen alapuló társadalmat működtetnek, mert a rosszat sokkal könnyebben elhiszik a másikról, mint a jót.

    (a legtisztább érzelmek egyike az érdek nélküli gonoszság )

    sajnos...

    A "tudás = hatalom" szerintem is butaság. Az viszont igaz, hogy a tudatlanság börtön, szolgaság.

  • HUmanEmber41st
    #199
    Ali G :respect !!!
  • BlackRose
    #198
    "A tudás hatalom", nem hinném, inkább a tudás alkalmazása a hatalom, de még ez sem pontos, mert ahhoz, hogy a tudást alkalmazd még egynéhány dolog össze kell, hogy jöjjön. Na mindenesetre a tudás az egy jó kezdet, és a tudásba tartozik az is, hogy alkalmazni tudjuk.
    De azért az információ az nem tudás. Az információhoz egy csomó munka is kell, hogy tudás legyen belőlle. Mire is gondolok itt konkrétan? Hát arra, hogy a neten ma egy csomó információt megtalálhatsz, de ez semmit sem ér ha nem dolgozod át, ha nem vagy képes analizálni stb. vagyis szuper dolog, hogy ma könyvek és cikkek millióit megtalálhatod a neten, de ettől még nem leszel okos. Egy csomó munka kell... és akkor lesz tudás, de ez még nem garanció, hogy sikeres is leszel.
    Különben a szabadságról és a békéről a világmindenség végéig lehet filozofálni, de sehova sem juthatunk el ha nincs előttünk cél. Vagyis mi a mi szabadságunk célja? Térsadalom fejlődése, igazságos élet, esélyegyenlőség, stb... minden cél másként rajzolja elénk a szabadság fogalmát, ezért alaptalan vitatkozni rajta. Az igazság abban rejlik, hogy az emberi agy nem képes a dolgokat olyan széleskörben megérteni amilyen széleskörben mi szeretnénk és amire azt hisszük, hogy civilizácionk elérkezett. Ezért ha tudjuk mi a cél és mik a prioritások akkor elérhetünk egy elfogadható szabadságot és elfogadható demokráciát többé kevésbé mindenki számára, de hogy nem volt, nincs és nem lesz soha sem tökéletes puritán szabadság és demokrácia az biztos ezért aki ezen töri a fejét az nem jut el messzire, dolgozni kell, mindennap egy kicsit hozzáépíteni ahhoz amit elértünk, hogy jó e vagy rossz azon vitatkozhatunk, de ha már elmult akkor nem tehetünk semmit, ezért inkább fontossabb azon vitatkozni, hogy mit teszünk holnap, mert ott még nincs késő, ott még változhathatunk a dolgokon. Persze mindenben nagyon kötött a kezünk, ezért nem azt kell csinálni amit akarunk, hanem azt ami legközelebb van akaratunkhoz de lehetséges megcsinálni (ha véletlen ez egybeesik akaratunkal akkor szerencsések vagyunk), a legfrisebb bizonyítékok az MSZP elnőkválasztási kudarca és az EU alkotmány kudarca, itt tisztára egy dolog vágta pofán a résztvevőket A TAPASZTALATLANSÁG! Az EU alkotmányban még egy dolog, az EU sikerében bízók fő érve az, hogy az EU-ba évtizedek és doll
    rmiliárdok lettek befektetve és ezért biztos sikeres lesz, viszont elfelejtik, hogy ugyanez az EU sokszor egyenessen szembesül az államok egyéniségével és ebbe meg sokszor évszázadok és szintén dollármiliárdok lettek befektetve... és akkor itt most ki az aki biztosra veszi a sikert? A tapasztalatlan, meg a hülye.
    Na de ha a legrövidebben kellene megfogalmaznom, hogy mi is a társadolom vagy közösség legfontosabb összekötője, legfontosabb hajtóereje: MEGBECSÜLÉS. Ha megbecsülöd a másikat akkor nagy a valószínűsége, hogy az is megfog becsülni téged, és akkor sokmindenben meglehet egyezni de az ami a legfontosabb, közössen tudunk dolgozni, építeni... ha nincs becsülés akkor ez mind vagy lehetetlen, vagy nagyon nehezen megy.
  • dez
    #197
    Őőő, hát az a helyzet, hogy ez a neuronhálós összevetés természetesen már akkor felmerült pár emberben, amikor terjedésnek indult a net.

    (Egyébként ugyanakkor az idegrendszer működésének megértéséhez is közelebb visz ez, mert valójában a neuronok sem azok az egyszerű kis kapcsolók, amiket 1-2 logikai kapuval, tranzisztorral teljes körűen helyettesíteni lehet, mint aminek eddig vették őket... [Legalábbis ez csak az esetek egy részében elégséges.])
  • dez
    #196
    Hát igen, végülis a net annak a folyamatnak a köv. lépcsőfoka, amiben egy korábbi lépcsőfok pl. a demokrácia (annak minden hibájával persze, stb., most mindegy). De: miközben lassacskán egyre kevésbé jellemző a hatalomra az öncélú önkényeskedés (mondom, lassacskán :) ), de eközben egyre nagyobb hatással vannak az emberek életére a multicégek (néha egyszerűen csak a gazdasági befolyásuk által, néha tervszerű cselekedetek által), net ide vagy oda. Persze az önállóbbakra kevésbé. És itt jön az, hogy nem vagyunk teljesen egyformák, a netet sem tudja mindenki egyformán hasznosan kihsználni, stb.

    (Vagy csak egy nagy majomcsorda vagyunk, akik új játékot találtak. :) )
  • NEXUS6
    #195
    "írta John Stuar Mill 1948-ban"

    Bocs: 1848-ban írta;)
  • NEXUS6
    #194
    A neuron jellegű hálózat jellemző a netre és az emberi informális kapcsolatok hálózatára egyaránt, talán ezért passzolnak olyan jól egymáshoz.
    De sajnos nem hiszem, hogy bármi új dolgot is ki tudnék találni, legfeljebb csak nem ismerem azt aki már elöttem megtette.

    "A kapitalizmus/demokrácia lehet, hogy nem a legjobb de még jobbat nem találtak ki" szokták mondani és még be is ijesztenek Sztálinnal, meg a Vörös Khmerekkel, hogy el is vegyék a kedvünket az ilyen dolgokon való gondolkodástól.

    Ehhez képest pl egy idézet: "Be kell vallanom, hogy nem vagyok elragadtatva egy olyan életideáltól, melyben azok osztoznak, akik úgy gondolják, az emberi lények normális állapota a létfenntartásból fakadó küszködés; és hogy a taposás, a lökdösődés, a könyöklés és az állandóan egymás sarkában lihegés... az a sors, amire az emberiség leninkább vágyik...Aligha szükséges megjegyeznem, hogy a tőke és a népesség stacionárius körülményéből nem következik az ember előmenetelének stacionárius állapota. Ugyan annyi lehetőség lenne, mint bármikor máskor a szellemi kultúra, a moralitás és a társadalmi haladás minden formájára; hasonlóan tág tere nyílna az élet művelésének javulására, és sokkal nagyob lenne a valószínűsége annak is, hogy tovább javuljon" - írta John Stuar Mill 1948-ban, és nem valami Sztálinista "kommunizmusra" gondolt.

    Az információs társadalomról is már vagy 20-30 éve irogatnak, szal van irodalom bőven.
  • NEXUS6
    #193
    Ezzel az egy, két mondattal tök jól kiemelted azokat a motívumokat, amelyek megkülönböztetik a hálózatos társadalmat a jelenlegitől.

    Valószínűleg tényleg sokkal nonprofitabb lessz mint a mai (lásd lejjebb), és a kommunikációs rendszer átalakulás tényleg a legfontosabb lépésnek tűnik. A tömegkommunikáció, nagyszórású alacsony összetettségű információit, felváltja, a net célzott, személyes, és egyénre szabott komplexitású kommunikációja (
  • NEXUS6
    #192
    ""Itt már nem kérdés a szabadság, és az egyenlőség, egyszerűen mindenki az aki lenni akar."

    Milyen értelemben? De amúgy kissé túlzónak érzem ezt a kijelentést. :) "



    Ha választani lehet hogy Isten legyél, vagy az aki valóban vagy, melyiket választanád?

    Jelenleg ezerrel nyomatják a médián keresztül, hogy neked a legjobbnak, a csúcsnak, a (mega)sztárnak, az istennek kell lenned, egyszerűen nem érheted be kevesebbel!!!

    Szóval az emberek szinte autómatikusan Istenre szavaznak, de aztán elgondolkodnak és azt mondják: illetve....;)

    A média rendkívül erősen formálja világfelfogásunkat, nem azzal amit elmond, hanem azzal, hogy nem beszél arról hogy mindez máshogy is lehetne.
    "A pénz egyenlő a hatalommal, a hatalom a szabadsággal." Talán ez az amitől az emberek úgy érzik, hogy kötelező 12 órát dolgozni, minden hülyeséget bevállani, csak hogy agyilag széthajtva beleülhessenek egy kicsivel jobb, gyorsabb kocsiba, vagy telefonálhassanak olyan funkciókkal felszerelt mobillal, amit soha nem fognak kihasználni?

    Szal van ez az állandó hajtás, könyöklés; egymást tapossák az emberek az állásokért, közben egymásra licitálva nyomják le a saját munkabérüket, ami jó a multiknak. Aztán 12 órákat dolgoznak benn a munkahelyen csak hogy megtarthassák az állást(túlórapénzről ne is álmodj), ez pláne jó. És aztán az emerek a pénzüket mindenféle drága csecsebecsékre költik, amit szintén a multik gyártanak , ez meg már tényleg cúcs.

    Miért van ez így?
    Mert nem tudják hogy lehetne máshogy is.


    És akkor legyünk konkrétabbak.
    "A tudás hatalom!" -média közhely.
    Persze azt nem teszik hozzá, hogy feltéve ha csak te vagy birtokában;)
    A net a megismerés útja (az önmegismerésé is).
    A neten ma már szinte bármilyen iformációt megtalálsz, bárkit elérhetsz. Ezzel aláásod azok hatalmát, akik az információ monopóliumukon keresztül uralkodnak rajtad. Akik régebben szabadon megteheték veled amit akarnak, te meg a szolgájukká váltál, ha máshogy nem olyan terméket vettél tőlük, aminél jobbat és olcsóbbat is megkaphattál volna.

    A hierarchikus rendszerekben a tudásnak a hatalomnak (pénznek)csak a csúcson levők vannak birtokában. Egy hálózatos rendszerben a
    a net minden információt elérhetővé tesz, csak tudd, hogy mit akarsz kérdezni. Ezt csak akkor tudod, ha tudod ki vagy.
    Nincs információ monopólium, nincs klasszikus értelemben vett hatalom, ezért nincs klasszikus értelemben vett szabadság sem. De mire is használnád a szabadságodat, a hatalmadat, mikor pontosan az vagy aki lenni akarsz?
    Mi akarnál lenni?

    Kb így.
  • Randal
    #191
    Huhh.
    Robko újabb hozzászólásánál hülyét kaptam.
    Bakker, elmegyógyintézetben is van internet?
    Ekkora szabadságot ne adjunk már az ilyeneknek.
  • dez
    #190
    "Itt már nem kérdés a szabadság, és az egyenlőség, egyszerűen mindenki az aki lenni akar."

    Milyen értelemben? De amúgy kissé túlzónak érzem ezt a kijelentést. :)
  • dez
    #189
    (Utolsóhoz: itt a téridő-kontimuumban.)
  • dez
    #188
    "ERgo: Aki része a rendszernek (a rendszer szerint él) az "szabad""

    Ez csak akkor igaz, ha a rendszer és az egyén érdekei (még amikről nem tud, az is) nem ütköznek. Mivel nem áll módunkban teljes valónkat a rendszer érdekei szerint átformálni.
  • dez
    #187
    Ha tudom, mi miért van, akkor nem csak báb vagyok. Ha tudom, mit akarok (van saját akaratom), és tudom hogyan, akkor legalábbis szabadabb vagyok, mint aki mindezeknek híján van.

    Egy példa: előttem van egy akna-mező. Mikor tudok átmenni rajta, ha tudom, hol vannak az aknák, vagy ha nem tudom?

    Relatív szabadság: naná, hogy csak relatív szabadság van. De itt a földi ökoszférában minden relatív. Sőt, az univerzumban is... :) De nem egészen mindegy, hogy a skála alján vagy tetején vagyunk.
  • LowEnd
    #186
    A szabadságról írt gondolatom lényege nem a "mindenki rab" gondolat volt, hanem az, hogy szabad csak az, aki nincs tudatában a rabságának, vagy elégedett a helyzetével.

    Így a kínai nép (aki nagyjából elégedett) nem nevezhető a diktatórikus berendezkedés ellenére sem rabnak.

    ERgo: Aki része a rendszernek (a rendszer szerint él) az "szabad", aki a határait feszegeti az falakba és rácsokba ütközik, és rabnak érzi magát.


    Human41: ezek szerint az őserdőben élő parasztgazdák sokkal szabadabbak mint te vagy én,
    Nem élnek ugyanis adók, munkahely, törvények fogságában.
    (ott van persze mindehelyett a betegségek, izomszakasztó munka, iskolázatlanság... de hát, ők ebben nőttek fel, nem láttak soha mást, így nem érzik a súlyát.)
  • LowEnd
    #185
    Mi köze a náci atombombához? Öőőőő. Atomot nekik!!!!

    Nexus: a neurális társadalom számomra újszerű gondolat. A sajátod? Mindenesetre a kialakulását nagyban elősegíti az információs forradalom.
    Jelenleg azonban a szabadság fokának mindössze egyetlen lényeges dimenziója van (az egészségen és más evidenciákon kívül )

    ez a PÉNZ.
    (A lehetőségeid határa, a sikered mércéje, munkád célja, gyermekeid jövője, stb)
  • HUmanEmber41st
    #184
    A természetes környezetben élő népek : pl Dél -Amerikai őserdőkben élő indiánok, afrikai őserdei törzsek szerintetek szabadok?
    Az Európában,Amerikában élő egyéni parasztgazdák / farmerek szabadok?
    szerintem nem. Mindenkinek dolgoznia kell az életbenmaradásért.
    Az a szabad, akinek semmit sem kell csinálnia az életbenmaradásához. Tehát szerintem a dúsgazdag emberek,akiknek az égvilágon semmi dolguk nincs.

    Egyenlőség? A történelem folyamán mindig voltak vezetők, akik valamiben különböztek az alattvalóiktól

    Testvériség? A vezető réteg soha de soha nem tartja testvéreinek a dolgozó tömegeket...
  • mstummer
    #183
    Hmm...szép gondolatmenetek...de mi közük a náci atombombához? :)
  • NEXUS6
    #182
    Ja, a társadalom informálisan mindíg is így működött, az más kérdés, hogy megpróbálnak ráelőszakolni egy formális hierarchikus álarcot.

    Este még a miniszerelnök is csak egy férj, egy apa, egy szomszéd (ezek informális szerepek)

    Vagy, a lakóközösség szempontjából néha fontosabb, hogy mint mond a zöldséges Jóskabácsi, mint hogy mit hazudnak a tömegmédiában.
  • NEXUS6
    #181
    Hát igen, korlátok mindíg vannak, szerintem szabadság az hogy te választhatod meg a "börtönödet", de legalább is lehetőséged van olyat választani ami az identitásodnak legjobban megfelel.

    Ilyen szempontból manapság senki nem szabad a Földön, hiszen pl a nagyhatalmú politikus meg nem mehet ki az utcára, nehogy megmerényeljék, ezt egy átlagember simán megteheti.

    Egyenlőség semmilyen hierarchikus rendszerben nem lehet, mert a hierarchikus rendszerekben minden pozícióhoz hozzárendelődik a hatalmat jelző jog-osultságok. És csak esszerint mérik az embereket.

    Egy nem hierarchikus (hálózatos) társadalom, nem csak egyetllen dimenzió szerint értékeli az embereket, hanem lehetőség van minden fontos szempontot figyelembe venni, a fontos szempontok összessége pedig az identitás maga.
    A lényeg, hogy nem az a fontos hogy ki kinek parancsol, hanem hogy melyik identitás melyik másikkal tud együttműködni.
    Vannak olyanok akik csak lokálisan képesek, csak olyanokkal, akik hozzájuk hasonló identitással rendelkeznek, és vannak csomópontok akik a távoli más identitás kupacokat kötik össze. Ez alakítja ki a hálózatos társadalom neuron hálozat jellegét.

    Itt már nem kérdés a szabadság, és az egyenlőség, egyszerűen mindenki az aki lenni akar.
  • LowEnd
    #180
    Egyébként az eszmék (félreértelmezése / általánosítása) tényleg a legtöbb konfliktus létrejöttében központi helyen szerepelt.
  • LowEnd
    #179
    Szabadság:
    Ez is egy nézőpont...
    A szabadság inkább az, ha ismerem ezeket a tényezőket, és tudom őket kezelni, nem pedig a bábjuk vagyok
    Mindig, egy csomó tényező bábja vagy, adót fizetsz, tiszteled a szüleidet, a főnöködnek engedelmeskedsz, nem mész át a piroson, nem versz engem orrba, mert ellentmondok neked és erősebb vagy. Ezek a döntési szabadsgod korlátai, ha belegondolsz.

    Ha nem.... Akkor szívesen (automatikusan) teszed, és szabadnak érzed magad.

    A szabadság számomra mindenképpen csak relatív viszonykategória. Aki azt hiszi hogy van abszolút szabadság annak a #176-on kívül figyelmébe ajánlanám, hogy a történelem folyamán a szabadság fogalma és mértéke folyamatosan változott. (ne higgyétek, hogy csak bővült.)

    Példák:
    - 500 éve él mindössze Európában a vallás szabad megválasztása mint szabadságjog gondolata
    - Magyarországon 200 éve a nem nemesek munka - lakóhelyváltoztatásának korlátozása természetes volt
    - A nők szabad választójoga svájcban 50 éve él
    - 20 éve magyarországon büntették a munkanélküliséget, és a homoszexualitást.
    .... sorolhatnám

    A példák arra akarnak rávilágítani, hogy az adott társadalomban élő emberek aszerint érzik magukat szabadnak avagy "természettől fakadó" szabadságjogaikban korlátozottnak, hogy mit látnak a környezetükben, a hasonló emberek lehetőségeiben megvalósulónak.

    Tehát még egyszer: szerintem az abszolút, társadalmi rendszertől, kortól, helytől, személytől független szabadság fogalma egy olyan gondolati csapda, aminek felismerése felett nagyon könnyű átsiklani, és kitűnő táptalaja a demagógiának.

    Ha viszont a szabadság relatív....
    (Hoppá, eszembe jutott még egy jó példa:
    egy amerikai milliomoscsemete a te munkádat rabszolgamunkának érezné az ő végtelen szabadidejéhez / lehetőségeihez képest. Mindazonáltal szabad vagy, nemde? Továbbá mindketten képesek vagytok felismerni a titeket korlátozó tényezőket, nem igaz? Talán már érted, miért fest hamis képet a #178 első bekezdése)

    ...akkor könnyű belátni, milyen végtelen szabadságot nyújt az emberi butaság, vakság: a minket minden irányból körülvevő (törvényi, erkölcsi, szokásbeli, vallási, meggyőződésbeli) korlátok fel nem ismerése.
    Én félek, hogy rab vagyok...
  • dez
    #178
    Hát, én nagyon nem hiszem, hogy a szabadság a minket befolyásoló erők, és a korlátaink nem ismerése lenne. Ezt inkább csak vakság, a szabadság halovány illúziója. A szabadság inkább az, ha ismerem ezeket a tényezőket, és tudom őket kezelni, nem pedig a bábjuk vagyok.

    Egynlőség téma: van egy olyan mondás, hogy egyszer fenn, másszor lenn. És egy olyan is, hogy te vagy sorsod kovácsa. Ezek úgy jönnek ide, hogy bár rövid távon nem nagyon vagyunk egyenlőek (képességek, tudásszint, sőt egészségi állapot, stb.), hosszabb távon sokminden változhat. Persze általában nem csak úgy magától. És ugye nem egyik napról a másikra. (De persze mindíg lehet találni indokot a "miért nem"-re is. Na persze nem kell erőltetni olyasmit, ami nagyon nem megy.)

    "hanem a maradandó dolgok, eszmék megalkotásának vágyára és képességére) sajnos csak kevesek kiváltsága / lehetősége / átka."

    Az eszmék nem kis része maga volt a szellemi méreg az emberiség számára...
  • dez
    #177
    Semmi, semmi, csak időhiány, stb.
  • LowEnd
    #176
    NEXUS6Egyenlőség:
    Szal én hiszek a szabadságban, a testvériségben, a felebarátiti szeretetben, de az egyenlőségben nem!


    Megjegyzem: a "testvériség" fogalmával már a francia forradalom idején sem tudtak mit kezdeni
    A szabadság meg egy nagyon szubjektív fogalom, ugye, (lécci-lécci, hadd legyek demagóg: "a szabadság felismert szükségszerűség" LOL szerintem pont fordítva, akkor vagy "szabad" (akkor hiszed magad annak), ha nem veszed észre a korlátaidat, a téged kívülről belülről kényszerítő erőket.

    Az egyenlőség? Ebben nagyon egyetértünk.... egy kalap sz**. Az oroszlánok és a zebrák között sincs egyenlőség, és aki azt hiszi, hogy egyenlő a főnökével
    ,
    de még a nők és férfiak közötti egyenlőség általános elve is csak parasztvakításnak jó. Nem vagyunk, nem leszünk soha egyenlőek. Csak a sírban, ahogy a Shakeseare is mondta.



    "Pedig kreativitás, az is hogy csak úgy magadban csinálsz valamit, vagy csetelsz vagy akármi. Az ember egyszerűen nem tudja azt megcsinálni, hogy csak ül a sarokban, hacsak nem szokik rá a tömegkommunikációs kábszerekre."

    Hehe, erről van egy elméletem
    Háromféle ember van,
    1. A herék, akik a "lex minimát" követve a lehető legkevesebbet tesznek, és lehető legtöbb erőforrást vonják el a társadalomtól. Közepesen haszontalanok, legfeljebb irigységet, és többre törekvést generálnak.
    2. A hangyák, akik esznek, isznak, alszanak, gyereket csinálnak, nevelnek, mint a robotok, ők a társadalom alappilérei
    3. A mongúzok, akik szerint a "járt utat a járatlanért el ne hagyj"-t követve még mindíg majomszarral dobálnánk egymást, egy banán fölött huzakodva. Rövid távon nincs hasznuk, a hosszú távú túlélésben értékesek
    Hajrá hangyák!

    Szóval a kreativitás (most ne a vasárnapi ebéd fűszerezésére gondolj, és ne a holnapra elfelejtős dolgokra, hanem a maradandó dolgok, eszmék megalkotásának vágyára és képességére) sajnos csak kevesek kiváltsága / lehetősége / átka.




    Más:
    Az USÁban fizettek azoknak a narkófüggő hölgyeknek, akik hajlandóak voltak sterilizáltatni magukat.
    Érdekes módszer....

    Mellesleg a poszthumusz osztott "Darwin díj" se rossz. Ismeritek?
  • BiroAndras
    #175
    "Megkülönböztetném a biológiai szintet, ahol szükséges olyan módszereket foganatosítani, ami biztosítja a minnél jobb genetikai állomány megtartását. Sajnos nem élünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel sem. Mert már nem csak a sima sterilizálás áll rendelkezésünkre, hanem lehetőségünk van az utód genetikai állományának vizsgálatára és a súlyos genetikai betegségek kijavítására is."

    Nem gondoltam volna, hogy pont te fogsz ilyet javasolni.
    Egyébként ezzel vigyázni kell. Az addig még rendben lenne, hogy a hibákat mesterségesen javítjuk, de van pár komoly veszélye a dolognak:
    - Nagy biztonsággal kell azonosítani, hogy mi egyértelműen betegség, és mi az aminek esetleg fontos pozitív hatása lehet.
    - Ha egyszer elindul a dolog, nagy a valószínűsége, hogy nem csak betegségek gyógyítására fogják használni, hanem mindenki "tökéletes" gyereket akar majd. Ez nem biztos, hogy rossz, de megfelelő kontroll nélkül rendkívül veszélyes.
    - Teljesen újra kell gondolni a biztosítási rendszert (mondjuk ezt amúgy is valószínűleg meg kell tenni). Ugyanis a biztosítás alapja a kockázat. Ha a kockázat bizonyossággá válik (mert pl. a géntérkép alapján becsülhetők a betegségekre való hajlamok), akkor a rendszer összeomlik.
    - Aztán vannak még mindenféle etikai, jogi, és vallási kérdések.

    Mivel a génkészlet romlása emberi léptékkel nagyon lassú folyamat (1000 éves nagyságrend), nem kell túlzottan aggódni miatta. Mire ez komoly problémává válna, már lehet, hogy nem is lesz biológiai testünk.
  • BlackRose
    #174
    A genetikai selejt kikerülése és idovel kezelése éppen a faji és nemzeti keveredésben rejlik. A nemzetek tisztaságának megörzése és fajok keveredésének megakadályozása egyenessen növeli a genetikai korcsosodást, ha egy holland és egy indiai keveredik az csak jó a genetikának, egy nemzeten belül való megmaradás idovel olyan genetikai korcsosulást idéz elo mint pl. a rokonok közötti, vagyis telyessen ellentétes amit mondassz a biologia és a genetika törvényeivel.

    A társadalom fejlodése három dologtól függ:

    1.) a mobilitás az oszlyok között - itt arra gondolok, hogy ha valaki képes a társadalmi rétegekben mozogni, vagyis ha jól dolgozik akkor felfelé halad (pl. American Dream), ha rosszul akkor meg lefelé. Ez megvan gátolva az arisztokrata beálítottságú társadalmakban mert ott akármennyire is jól dolgozól nem engednek be és akármennyire is nulla vagy nem mész tönkre, mert örökölsz a papától stb.

    2.) a folyamatosság - itt arra gondolok, hogy sohasem rugjunk fel semmit (és ez háborúkban lehetetlen), vagyis törvényeink némi változással tartsanak örökké, pénzügyi rendszerünk is stb...

    3.) elkerülni a "societe de spectacle" vagyis a csoda és nagydobraverés társadalmát (és ez a mai világ legnagyobb baja - a mediák átka) - itt arra gondolok, hogy pl. ha lezuhan egy repülogép 50 áldozattal akkor azt 3 napon át 80x látod és hallod, azt meg, hogy naponta 4000 gyerek hal meg gyógyítható betegségekben (kb. 12 telyessen teletömott Boeing 747) azt csak akkor hallod ha utánna nézel (ehhez adhatod hozzá, hogy még legalább 30 B747-es felnott is meghal, éhen, betegségben stb. - sokan nyugaton is, sétálj végig reggel 6 órakkor Budapest foutcáin majd meglátod menni hajléktalan van).

    Mondom ezt mind mint egy elkötelezett antiszocialista aki a szabadgazdaság elveit tartja a legjobbnak. Nem vagyok konzervatív, inkább liberális (angolszász értelemben - nem SZDSZ féle), és sokszor a kormány és az állami szabályzás (sok helyt túlszabályozva, sok helyt meg sehogy vagy alúlszabályozva a dolgok) a probléma, nem pedig a megoldás. Az emberek egy társadalomban szeretik elore tudni, hogy mire számíthatnak és az a rossz ha nem tudják, vagy még rosszabb ha hazudnak nekik és ez az ami a mai társadolom legnagyobb problémája. Nem tudjuk, hogy mit nem tudunk - rövid és egyszeru magyarázat.
  • pipaxy
    #173
    „Természetesen ez az erőmű sokkal bonyolultabb, mint a mai hőerőművek.
    Ez feltétlenül magasabb költséget jelent. De ha a ma használatos erőművek üzemeltetési költségeibe beszámítanánk a környezet rehabilitációjának költségeit (amit ma nem teszünk) akkor már sokal kifizetődőbbnek tűnik ez az új rendszer.”

    Ha belekalkulálnánk a rehabilitációt, akkor igen, kifizetődőbb lenne. Csak éppen 3x annyiba kerülne akkor az energia. Atomenergia esetén viszont tartani lehet a jelenlegi árakat, és nincs mit rehabilitálni!

    Látom tartasz az atomhulladéktól, amit nem is csodálok, de hát lehet azt kezelni! Azt a kis mennyiséget, ami magas aktivitásúból keletkezik, le lehet szépen engedni egy hegy gyomrába! Eltelik néhány tízezer év és szépen semlegesítődik. Most kinek okoz gondot pl. egy sivatag közepén lévő hegyben felépített ilyen létesítmény? Kinek van félnivalója tőle?

    Ahhoz hogy egy ország atomenergiát hasznosítson nem kell fejlesztésekbe kezdenie! Egyszerűen meg kell azt vásárolni, mint ahogy mi sem fejlesztettünk valami sokat, és mégis van atomerőművünk! Igaz, hogy orosz, de ez gond? Szerintem nem, a biztonságos fajtából való, a Paksi Atomerőmű a legbiztonságosabbak között van. Egy erőmű még kevés az atombombához, ahhoz kell egy reprocesszáló mű is. Valamint nem csak plutóniumbomba létezik, van ami U235-el működik. Ahhoz pedig egyetlen egy atomreaktor sem szükséges…

    „De meg tudod mondani pl, hogy milyen biztonságosak a titkos É-Koreai, Izraeli, Indiai, Iráni vagy Orosz atomerőművek-reaktorok?
    Kötve hiszem.”

    Nos igen. Ha azok nem a jól bevált, kitapasztalt, hosszú idő alatt kitökéletesített típusok, akkor aggodalomra ad okot. És mit lehet tenni ez ellen? Erre nem tudom a választ, de én nem is ezekről a nemzetközi felügyelet alatt NEM álló reaktorokról írtam korábban.

    „Az egészet tovább bonyolítja, hogy egyrészt az energia ára, nem kiszámíthatóan, az előállítási költség, vagy a rendelkezésre álló energia hordózó mennyiségéből számítható, hanem egy piaci érték, melyet a vevő és az eladó szubjektív helyzetítélete határoz meg jelentős részben.”

    Na ezt nem mondanám. Tudjuk azt, hogy mennyiért húzzuk fel az erőművet, mekkora az élettartalma, az üzemanyagának kilogrammja mennyibe kerül, mennyibe kerül a fenntartása. Ebből ki lehet számolni, nem is túl nehezen, hogy mennyi az a minimális kiadott villamos energia ár, amennyinél az erőmű még gazdaságosan működik. Paks pl. 8,3 Ft/kWh környékén, legolcsóbban Magyarországon.

    Az energia takarékosság hasznos dolog, kell is, de eredménye csupán az energia felhasználás növekedési ütemére lehet hatással. Egy nagyon hétköznapi példa: régen nem volt mikróm, megvettem, nem volt klímám se, azt is vettem, viszont a hűtőgépemet lecseréltem a legenergiatakarékosabbra, a világítással is így tettem. A villanyszámlám így csak 2-szer lett nagyobb…
  • NEXUS6
    #172
    Köszi, de miért kéne kiszállnod?

  • TheZsenyka
    #171
    "Szerintem a szabadság azt jelenti, hogy olyan környezetben élsz, ami az ember biológiailag meghatározott pszichikai felépítésének a legjobban megfelel. "

    "Egyenlőség:
    Szal én hiszek a szabadságban, a testvériségben, a felebarátiti szeretetben, de az egyenlőségben nem!"

    Hiszel a szabadságban, de nem hiszel az egyenlőségben. Jól teszed, hogy nem hiszel benne. Szinte csak apróság, hogy ahol nincsen egyenlőség - sehol sincsen - ott szabadság sincsen. Alá- és fölérendeltség van. Még akkor is, ha azt a világot amiben mi élünk, Szabad Világnak nevezik. Persze, felszabadított rabszolgák világa ez, csak elfelejtik hozzátenni.
  • dez
    #170
    Közben látom, te is válaszolgatsz. Akkor én ki is szállok, sok sikert...
  • dez
    #169
    Huh, nem akartam ehhez a témához hozzászólni, de nem bírom szó nélkül hagyni. Úgy gondolom, hogy az összes faktor közül kiragadsz néhányat, és csak abból vonod le a következtetéseket. (Kb. mint a másik topikban.) Én nem is próbálom előhozni az összes többi faktort, mert egy olyan összetett dolog, hogy egy regényt kellene írni, és még az is kevés lenne. Meg már Nexus is írt 1-2 dolgot. De azért:

    "Egyre kisebb a motiváció a fejlődésre"

    Milyen fejlődésre? Technikai? Talán azért, mert az eddigi technikai fejlődés önmagában nem hozta el a kánaánt... Sőt, több a káros, bénító stressz, mint valaha. Nem kis részben emiatt hullanak az emberek a civilizációs és egyéb újkeletű betegségektől. Mostmár ideje lenne pl. társadalmilag, és mentálisan is fejlődni, stb. És ne félj, lassan, de biztosan jön majd a motiváció erre is, arra is! (Környezeti problémák, részben ezzel összefüggő társadalmi problémák, stb.) Csak győzzük majd fejlődéssel...

    "a genetikai állományunk a béka segge alatt."

    Aha, csak nem kéne mindent szó szerint elhinni, amit a genetikusok mondanak, ők "természetesen" a saját fontosságukat akarják kiemelni, jobban is a kelleténél. (Bizonyos csoportokkal egyetemben.)

    "Az erőforrásokat az ipari társadalmak olyan sebességgel aknázzák ki, hogy két három generációra előre tekintve sem tudjuk megmondani mi lesz a helyzet"

    Na, és nincs motiváció a fejlődésre? Nagyon is van... (Fejlődés nem feltétlenül egyenlő egyre nagyobb fogyasztás.)

    "Az említett fogalmak (háború, nacionalizmus, rasszizmus) bár az egyéneknek szörnyűek, összességében nagyon felgyorsítják a fejlődést"

    Aha, de milyen fejlődést? Ez torz, egyoldalú fejlődést...

    Ugyanakkor erősen rombolnak olyan pozitív társadalmi folyamatokat, amik csak hosszú, túlzott traumáktól mentes időszak alatt történnek meg.

    "segíthetnek a genetikai selejt kigyomlálásában."

    Na, már megint ez a "genetikai selejt kigyomlálása"... Kérlekszépen, a genetikai problémák jelentőségükben jóval kisebb, mint egyes csoportok (anyagi, presztizs, vagy épp [vágyott] hatalmi érdekből) beállítják.

    Mellesleg a "genetikai selejt" (mint beteg gének, nem egyes személyek) magától is kigyomlálódik, csak lassabban, és természetesebben, nem egy csoport önkényes döntései révén.

    Ja, még egy dolog: adott esetben a "genetikai selejt" (egy személy, akinek van valamilyen genetikai gyengesége) a társadalom és/vagy a környezete számára jóval hasznosabb tud lenni (pl. intelligensebb, stb.), mint a "genetikailag tiszta" (ha létezik ilyen egyátalán).

    "A csupa "boldog ember" társadalma egy hulla."

    Na az attól függ, mitől boldogok. Ha csak pl. egy drogtól, akkor valószínűleg igen. De az igazi boldogság nem ingyen adatik, hanem ha megdolgozik érte az ember, és ezzel összefüggésben, ha jól mennek a dolgok, stb. Ekkor nem hulla az a társadalom, éppen ellenkezőleg.

    "Amíg nincs kényszer, nincs verseny, addig nincs haladás, nincs fejlődés."

    Túl erős kényszer az embereket teszi hullává, és ha hullák az emberek, hulla az egész társadalom is.

    És mi az, hogy "haladás"? Ide valami pártállami kényszerképzetet kell érteni?

    Az emberiség innen továbbfejlődni (nem csak technikailag, hanem összességében) már csak közös akaratból tud. És nem valami idétlen, megosztó eszme hatására.

    "Mára nem maradt más ellenfél, csak a Machiavelli féle "Humus homini lupus"."

    Tévedés! De maradt még (legalább) egy: az emberi butaság (mint gyűjtőfogalom) - egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Ez nyilván önmagában sem túl előnyös, de ráadásul mindenféle csoportok is igyekeznek a saját kis érdekeik szolgálatába állítani őket (ami persze kis léptékben intelligensnek tűnik, de nagy léptékben ugyanúgy butaság). Kiemelném, hogy pl. a szűklátókörűség is ide tartozik.

    És ez a két dolog olyan, mint a tyúk és a tojás: vajon lustságból nem törekszem arra, hogy okosabb legyek - vagy azért hagyom eluralkodni a (szellemi) lustaságot, mert még azt sem tudom, miért is jó az nekem, ha okosabbá válok...?
  • NEXUS6
    #168
    Huh, én meg már megijedtem, hogy kapok megint egy lebaltázást, hogy valakinek már megint a lelkivilágába gázolok

    -Szabadság, kreativitás:
    Lehet, hogy azzal kellett volna kezdeni, hogy tisztázom én hogy értem ezeket a fogalmakat.
    Szerintem a szabadság azt jelenti, hogy olyan környezetben élsz, ami az ember biológiailag meghatározott pszichikai felépítésének a legjobban megfelel. Ma már nagyjából tisztában vagyunk ezekkel a dolgokkal.
    Tudjuk pl, hogy az ember közösségi lény, tudjuk, hogy milyen paraméterekkel rendelkező közösségben érzi jól magát.
    Általában az általad is felsorolt 2 ponthoz hasonlóan szokták a szabadságot megfogalmazni.
    De ha figyelembe vesszük, hogy az embernek nem csak kötelessége, hanem belső szükséglete is, hogy másokat figyelembe vegyen egy számára megfelelő közösségben, akkor lehet hogy szükségtelen ezt mint korlátot kiemelni.
    Ilyen szempontból, nem feltétlenül igaz az sem, hogy az utóbbi több ezer évben folyamatos fejlődés volt, Római-birodalomtól, az USA-ig, mint ahogy te is említetted. Egyszerűen megfogalmazva egy olyan társadalom, ahol az emberek mint a güzük pörögnek, de szarul érzik magukat, az nem szabad.
    Másrészt a kreativitás szintén egy szükséglet, és ha ezt egy hierarchikus rendszerben kell ezt kifejeznünk, akkor az politika, vagy gazdasági termelő formában nyilvánul meg.
    Pedig kreativitás, az is hogy csak úgy magadban csinálsz valamit, vagy csetelsz vagy akármi. Az ember egyszerűen nem tudja azt megcsinálni, hogy csak ül a sarokban, hacsak nem szokik rá a tömegkommunikációs kábszerekre.

    Egyenlőség:
    Szal én hiszek a szabadságban, a testvériségben, a felebarátiti szeretetben, de az egyenlőségben nem!
    Szerintem az emberek olyan társadalomban érzik magukat szabadnak, sőt egyenlőnek ahol a különbözéségüket sem mások, sem ők nem akarják eltakarni, megváltoztatni.
    A tömegtársadalmak lényege, az hogy az embereket egyformává kell tenni ahhoz hogy a gyárakban kinyomatott tömegszart fogyasztani tudják.
    A számítástechnika fejlődésével viszont már nincs arra szükség, hogy a fogyasztó uniformizált legyen, mert már lehetőség van arra, hogy a sok eltérő igényt is kielégítsék.

    Ez szerintem egyfajta előre lépés lehet, ha majd végre az okosokban is tudatosul.

    Szelekció, ökológia, evolúció:
    Ez a szelekció jó kérdés az embernél. Megkülönböztetném a biológiai szintet, ahol szükséges olyan módszereket foganatosítani, ami biztosítja a minnél jobb genetikai állomány megtartását. Sajnos nem élünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel sem. Mert már nem csak a sima sterilizálás áll rendelkezésünkre, hanem lehetőségünk van az utód genetikai állományának vizsgálatára és a súlyos genetikai betegségek kijavítására is.

    Ettöl el kell különíteni a magasabb, társadalmi szintet, meg kell akadályozni, hogy csak azok juthassanak megfelelő orvosi ellátáshoz, akik meg is tudják fizetni, mert akkor az emberekkel előbb utóbb kipusztulnak a társadalomból azok fontos dolgok, amik az adott korban valamiért az alacsonyabb szintűekhez kötődik.
    Ezen a magasabb társadalmi szinten viszont a társadalmunk már a biológiainál is sokkal rosszabb állapotban van. Kívánatos lenne, ha a társadalom rendszerét viszonylag sok változatos szervezetekbe rendeződő kisebb csoportok alkotnák, ha a családok minnél önállóbak és szuverénebbek lennének.
    Ehhez képest a társadalom atomizált, és egyre inkább eltünnek a kicsi és középszintű vállakozások, szervezetek, és csak a multik és csatlósaik maradnak meg.

    Egy példa_: az atomizált ember kiszolgáltatottságára, miközben a multik (munkaadók) a szabadkereskedelem elvei alapján, mint szellemek a házfalon járnak ki be az államok határain, eközben még az eu-n belül sincs egy nagy nemzetközi érdekvédelmi szervezet (szakszervezet). Így a multik pillanatokon belül kijátszák az államokat egymás ellen, és közben még az alacsonyabb munkabéreket is még lejjebb szorítják!
  • LowEnd
    #167
    Igaz, összemostam két fogalmat. Sorry

    Valamiért mégis hasonlónak érzem NEMZETIszocializmus - harcos nacionalizmus
    Emlékezz az olasz fasizmus vidám (kezdeti napjaira) nem ismerős?
  • Emmegki
    #166
    A nacionalizmus nem nácizmus.
  • HUmanEmber41st
    #165
    És mi van akkor, ha nincs is darwini evolúció??
    Akkor tényleg semmi szükség a háborúkra..
  • Emmegki
    #164
    Kivéve a kommunisták, meg a szocdemek, a zsidók, cigányok, homokosok és leszbikusok, szláv nemzetiségűek, értelmiségiek, stb.

    Értelmiségieknél megoszlott az arány és ezeket a csoportokat nem lehet együtt se a társadalom többségének nevezni. Az a baj, hogy kevertél két fogalmat: a háborús elkötelezettséget és a békevágyat. A doni katasztrófa után mindenkinek elege lett a háborúból, 44 elejére a balkáni offenzíva reménye is szertefoszlott. Várhattuk az angolszászokat, de nem jöttek. Akarhattunk békét, de az se jött. Innentől egyszerű a kérés: németek vagy szovjetek. A lakosság nagy része a németek pártján volt, szövetségesek voltak ha nem is bajtársak, revízió, Monarchia feeling, stb. Szégyen - nem szégyen - ez volt. A kommunizmust már 19-ben megutálták, a propaganda sem feletkezett meg bemutatni a szovjet nyomort.
  • LowEnd
    #163
    Kancsal:
    Viccnek szántad?
    (az USAban levő idegengyűlölet, mifene, ha nem nacionalizmus (hadd legyek demagóg)... ott aztán nincs atomfegyver, hmm?)
  • kancsal456
    #162
    az a lényeg hogy már nincsenek nácik és nem juthat ilyen fegyver a kezükbe