#61
"A lélek nem tudom mi, de a tudat kicsit "közelebbi": átélem a pillanatot (legalábbis, amit az agyam közvetít "felém"). Egy viselkedés-szimuláló gép csak "működik"."
Alkalomadtán olvasd el Stanislaw Lem: Képzelt nagyság c. művét. Sok kérdésedet le fogja tisztázni.
Az egyik téma a következő: van egy Góliát nevű, az embernél jóval intelligensebb gép. Az egyik alapvető dilemma az, hogy nem tudni, hogy Góliát gondolkodik-e, vagy csak emulálja a gondolkodást. De ez a dilemma Góliátban is fennáll az emberekkel kapcsolatosan.
"Hát, ezek elmondhatók pl. kvantumfizikai effektusról is, de egy "hétköznapi" ember számára azok cseppet sem normálisak. Sőt, még a fizikusok számára sem."
Új megközelítés. Idővel nem csak normálisnak, de még logikusnak is fogjuk tartani. Ebben szinte teljesen biztos vagyok.
"Hát, én ezzel most nem tudok vitatkozni (belegondolni sincs most időm), de pár ismerősöm (van közte fizikus is, stb.) szívesen tenné, azt hiszem."
Megfogalmazom képletesen. Van egy ismeretlen számítógéped. Elkezded tanulmányozni. Idővel egyre jobban megismered. De minnél mélyebbre mész, annál bonyolultabb lesz a rendszer a szemedben. Egyre több látszólagos ellentmondás lesz, pl. a géped tud mátrixot szorozni, viszont ez prociszinten nem látszik. A mélyebb dolgok leírására nem lesz elegendő a feljebb lévő tudás, de attól még nem érvénytelenedik el. Az alacsonyszintű dolgok pedig túl "egyszerűek" a magasabb dolgok leírására.
"Az emberi racionalitás az egyszerűbb hétköznapokból indul ki."
Ahogyan a kv.fiz. is egyre jobban részét képezi a hétköznapoknak. Amúgy a tudományos racionalitás a mérvadó nekem: valami nem létezik, amíg nem bizonyítható normálisan a léte.
Amúgy figyeld meg, ennek a vitának is egyre több a saját szókincse, és így egyre bonyolultabb fogalmakat tudunk leírni.
#61