.
-
Borg #33400 JDM Pali 2011.05.19
Konyicsivá Skacok!
Tegnap volt az ütközet a köcsög béjemvéssel! Na de ne szaladjunk ennyire előre! Örökkévalóságnak tűnt az a nap! A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben egész nap. Két kosár sültkrumplit is odaégettem melóban, annyit ábrándoztam! Szinte láttam magam előtt, ahogy megdicsőülve visszagurulunk a Lurdyhoz, lányok sikongatva ugrálják körbe Pikacsu Laci kupéját, én odaslattyogok a porig alázott kopaszhoz és hanyagul odalököm neki : „-Mindegy, hogy egy centivel nyersz, vagy egy mérfölddel. Ha nyersz, nyersz.”. Ó de szép is lett volna… Már sötétedett mire Lackó értem jött, bedobtam magam a jobb egybe, és felnyomtam a hangerőt a hi hi-n ahogy szoktam. Mr. Busta úgy cincogott a maradék két hangsugárzóból, mint ha Miki Egéré reinkarnálódott volna, mivel minden más hangsugárzó áldozatul esett a súlycsökkentésnek. Elmeséltem, hogy a sültkrumlis sztorimat Lackónak, hogy oldjam a feszültséget, de láttam, hogy a megszokottnál is digitálisabban vezet. Mire kiértünk, már voltak páran a parkolóban, egy kisebb csoportosulás közepén Trebri osztotta az észt, csak úgy itták minden szavát. Na ő aztán mindent tud a tuningról! Ráadásul ő rendelkezik Közép-Európa legnagyobb pornó gyűjteményével. Egyes városi legendák szerint egy bélyegképnyi méretű vagina fotóról megmondja, melyik művésznő csunyája.
Beálltunk a népes hallgatóság közé, de szemem sarkából a béjemvés galerit figyeltem. Nem kellett sokat várnom, jött a kopasz a 328al, mellette Kata aki szokás szerint a műkörmeivel bíbelődött. Ha a dühömet lóerőkre lehetett volna váltani, Lackó motorja kiszalad volna a kaszniból! Jó másfél órát nyalakodtak, mire kocsiba vágták magukat és lépésben elindultak a kijárat felé. Intettem Lackónak, „-Itt az igazság pillanata!” Mire a Könyves Kálmánra kifordult, már jeleztük a 20 cm.es követési távolsággal és a gázfröccsökkel, hogy a vérét akarjuk venni. Vette is a lapot , padlózta a propellerest, vagy 160 -al hajtottunk a Lágymányosi hídra. A kupé szépen tartotta a tempót, Lackón is látszott a kitartó nidforszpidezés eredménye. A probléma a lehajtónál kezdődött, mert nem tudtunk a bajor fostalicska elé kerülni, így a spanom a vészfékezés mellett döntött. A 10 éves kopott yokohamák tapadása olyan volt a nyálkás aszfalton, mint nagymuter teszkó gazdaságos fogsor rögzítője. A padkának csapódva álltunk meg csattanás kíséretében. Azonnal kiugrottunk és elemeztük a károkat. JDM toldat a kocsi alatt, bal első defekt, a lila felnim meg peremnél eltörve. Az első csapásokat kiheverve konstatáltuk, hogy a pótkerék Lackó ágya alatt pihen, hiszen azt is kiszedtük, pár tized másodpercet remélve a gyorsulásból. Fél órát kalimpáltunk mire sikerült taxit leinteni. Szép nagy kör volt, haza a pótkerékért, majd vissza a kocsihoz, jattal majdnem egy 10est gombolt le rólunk a drájver. Lackó meg is jegyezte, hogy mentünk volna inkább Dokk Clubba, ezért a pénzért, még két beszívott tiniluvnyát is megpipáztathattunk volna. Mondtam neki ne rinyáljon, nekem a lila felnim veszett oda, az egyetlen emlék, ami szeretett autómból megmaradt. Hazáig dicsértem a kupé teljesítményét és páratlan vezetési stílusát, de csak akkor enyhült meg, mikor a negyedik hubertuszt ittuk a nonstop előtt. A kocsiban aludtunk részegen, mint a hajlákonyak. Kibaszott Lézer Jani!