-
#163503
Van olyan misszió ahol nem kell lőni. A tudatos játékos nyom egy térképet ami jelöli hova kell menni, odamegy és már kész is. Erre leírják hogy nincs értelme, mert pár perc. Hát ha valaki utálni akarja a játékot akkor valóban annyi. De a fejlesztők azt a területet is rettentő aprólékosan kidolgozták, tele infóval, vicces momentumokkal, baromi látványos dolgokkal. Pár perc helyett én 35 perce elvoltam ott mire körbeértem.
Mission 4: Meridian Station
Totti, it's me! Minden kukába belenéztem (képzelem mit gondolhattak az állomáson lakók, amúgy is utálják a UNSC-t), minden durcás dacos kolóniál katonával beszéltem, minden targoncás/szekus beszélgetést kihallgattam, még Intelt is gyűjtöttem (bár néhányat csak utólag) és volt időm sajnos megállapítani a talajon futó árnyékok pop-in távolságát, mialatt Governor Sloan-t vagy a Spartan kollégáimat hallgattam. 35 perc no chance, sajnos élettelen még így is, az a pálya talán a legnagyobb let down számomra. Azt már el tudom képzelni, hogy a Mission 9: Alliance jobban bejött, ott valóban több volt az "élet" meg a jókedv, kacagás, szebb is sokkal az egész környezet. De sajnos az éneklő Grunt - aki mókásan beszél halott énektanáráról - sem tudja feledtetni, hogy ezeket a területeket vagy ki kellett volna színezni legalább valami epic lelkesítő interracial konferenciával, vagy loading nélkül innen rámenni a Kraken-ra, vagy én nem tudom ... Az volt az érzésem két csapat dolgozott a pályákon: volt az alpha csapat, akik az epic nagy, széles, bejárható csatákat reszelték és volt egy béta csapat, akik ezeket az összekötőket ÉS bétáék elfelejtettek segítséget kérni legalább a cutscene csapattól, hogy a zsebkendőnyi kis pályájuk vége ne fade-to-black legyen már ...
De ... még mindig nem téged hülyézlek mint a primitívek, hanem a gaméról társalgunk