"Túl vagyok életem legfurább RPG-jén... 42 óra után vége az Eternal Sonata-nak.
Pure 35 PERC volt az endsequence, rá +5 perc credits egy ÁRIÁVAL (!), valamint további 4-5 perc egy elmélkedős kiscsiga vs. hernyó moralizálással. BESZARÁS... ha füveznék, most rágyújtanék ^^
Ezt a játékot nehéz eltenni a fejemben. Végig kellett vinnem úgy fest ahhoz, hogy rájöjjek, hogy mi olyan furcsa benne.
A lényeg: szélsőséges kettősség.
A játékmenet javarészt a legalja jRPG-ket idézi, a sztori és a színvilág meg a "finest selection" jelzőt simán megérdemli. Ez utóbbinak köszönheti, hogy nem vágtam ki a fenébe már az első szánalmas harcnál.
Sajnos sokszor visszaköszön a klasszikus "have u ever had a dream..." Mátrix-like elmélkedés, de megbocsátható, mert itt azért a halál aspektusában történik az okfejtegetés.
Külön borstörés azoknak, akik a mellékküldetések felett elsiklottak (könnyű!), hogy a "Heroic" átvezetőből szépen kimaradnak, meg -1 karival kevesebbel kénytelenek befejezni a mókát (acsi osztás is bőven volt, de ez mellékes).
Összességében nem lehet rámondani, hogy gagyi szar... azt mondanám inkább, hogy türelem és nyitottság nem árt hozzá, aztán a végén valószínűleg pozitív irányba billen a mérleg nyelve, ha nem kickass FPS-eken nevelkedett a játékos.
Szerintem, egy misét megért, aki hezitált és lesz rá laza tempóban 2 hete, meg éppen semmi letolnivalója, annak érdemes bevállalni, de a teljes képhez feltétlenül derítse fel a "titkokat".
#148324