#168
Nem, az én világomat úgy hívják valóság (bár a mátrix óta vannak kétségeim;)))
És az én bolondságomat úgy hívják felnőttség (ez oldalról meg másnak vannak kétségei;)
Ha te azt képzeled, hogy egy apa képes más gyermekek lemészárolására, anélkül hogy legalább egy "de" elhagyja a száját, meg összeráncolja a homlokát amikor erre parancsot kap, akkor te élsz egy elég furcsa világban, bár szerintem csak még neked sem volt gyereked.
Ha már volt legalább macskád, kutyát akit szerettél, akkor többet nem leszel képes flegma pofával bevonulni száz harcos skinheddel a hátad mögött egy sintértelepre aztán saját kezűleg lemészárólni őket.
Ehhez képest egy gyerek meg ezerszer erősebb érzelmi kötődést jelent és pláne nem leszel képes ilyet csinálni, ha elvileg a saját családodat véded, mert akkor még inkább átérzed az azokat fenyegető veszélyt, és rögtön ezt fogod látni a másik gyerekében is.
Szóval hogy egy másik sokkal mélyértelműbb filmből idézzek: "Ilyet egyszerűen nem tesz az ember!"
Ja és mégegyszer, attól, hogy egyik gengszter kicsinálja a másikat, még nem lesz jó!
Lucas az először elkészült 3 rész szinte végtelen univerzumát, egy belterjes családi drámává züllesztette, olyan brazil szappan opera, vagy a Barátok között stílusában, csak ott legalább több szereplő van, amellet persze hogy a karakterek is reálisabbak.
#168