Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #987
    A rövid válasz valóban annyi, hogy a pénz miatt.

    A komolyabb probléma azonban igazából az, hogy ez egy olyan mérnöki kihívás, amelynél az emberi tényezőt megfelelően csak a már kész űrállomáson lehet vizsgálni. Az emberi tényező pedig az, hogy mennyire tud alkalmazkodni az ember a forgó szekcióban fellépő környezetre. Ugyanis a fej és a láb között az űrállomás méretétől függően század-, de akár tized g gyorsulási eltérés is lehetséges.

    Hogy ezt megértsd, itt egy kis példa:



    Magyarázat:

    A függőleges skála a forgási rádiusz, ha "kerék" típusú űrállomást akarsz építeni, akkor ugye az átmérő, vagyis ennek a kétszerese. A víszintes skála a forgási sebesség, fordulat per perc.

    Az öt emberalak a bejelölt öt pontra vonatkozik, az emberalak feje a forgási tengely felé néz, az űrállomás forgó mozgása pedig a bal keze irányába történik. Az első vonal, amely az emberalak fejétől indul ki, egy labda fejmagasságból való leejtését stilizálja, a vonal a labda útját, a vonalon lévő pontok a labda pozicióját időegységenként (tehát sűrűbb pontozás = lassabban lehulló labda). Az emberalak lábától induló vonal pedig ennek a leejtett labdának a további útja, a második lepattanás idejéig.

    Látható, hogy a labda egy ívet ír le. Minél nagyobb a forgási rádiusz, annál kisebb az ív.

    Középen van egy besatírozott rész, a "komfort zóna", ez az a rész, ahol az ember ezen kép készítője szerint jól viselné még magát.

    Mi történik ha rosszul viseli magát? Nos angolban motion sickness a szó, magyarba nem tudom mi a megfelelője, talán egyensúly zavar? A lényege, hogy rosszul érzed magad tőle.

    A nagy kérdés, hogy mennyire. És mi történik veled, ha ebből a gravitációs részlegből átkerülsz egy gravitációmentes részlegbe, mert ugyebár jelenleg az űrhajósok többség még mindig olyan kísérleteket hajt végre, ami pont, hogy a mikrogravitációval kapcsolatos. Ehhez még hozzátenném, hogy az űrhajósok mindegyike jelezte az "űrbetegséget", vagyis durván az első két-három nap hányinger, tájékozódási zavar, rosszullét fogja el őket. De volt olyan űrturísta, aki egy űrhajóstársa szerint "végighányta az utat". Namost képes-e az emberi szervezet ahhoz alkalmazkodni, hogy mondjuk 16 órát eltölt a mesterséges gravitáció alatt, majd 8 órát meg átmegy a mikrogravitációs részbe dolgozni?

    Azt sem tudjuk, hogy mik a határai ennek a komfort zónának. Egyesek szerint 3 fordulat per percnél gyorsabb forgási sebességnél már jelentkezik a hatás, mások szerint a jobb képességű emberek a 6-8 fordulat per percet is elviselik. Egy 2000-es publikáció szerint azonban a 7,5-10 fordulat per perc is elviselhető, ha az átállás fokozatos.

    Szóval a probléma az, hogy először tesztelni kellene, hogy is viselkedik az emberi szervezet ilyen körülmények között. Azonban egy kis méretű forgó űrállomás is több száz millió dolláros költségvetést feltételez, és lehet, hogy a rajta lévő ember ettől még végig hányingerrel fognak küzdeni. Ahol pedig már jó esélyel sikeres lehet, az 100m radius és 3 fordulat per perc - ez viszont több milliárd dollár. Azt pedig nem tudni, hogy a rajta tartozkodó emberek mit is csináljanak - hiszen jelenleg első sorban a súlytalansággal kapcsolatos kísérletekért építenek űrállomásokat.

    Szóval egyfelől kell egy jól felépített indok, miért is építsen valaki milliárdokért űrállomást, ahol valószínűleg nem lehet súlytalansági feladatokat és kísérleteket végrehajtani, és kell tapasztalat, amely viszont egy űrállomást jelent.


    Egy 7,5 méteres "dobban" teszteli egy NASA kutató a forgó űrállomáson való mozgást, 1960-as évek