Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #921
    Kettéválasztanám a kérdést.

    1.: Igen, én is álmodozom arról, hogy a Peter Madsen módjára építek egy saját űrhajót. Sőt, én egy lépéssel tovább álmodom, mert SSTO (egy fokozatú), újrafelhasználható űrrepülőgépben gondolkodom. Aztán hátradőlök, és megállapítom, hogy én sajnos alkalmatlan vagyok egy ilyen álom megvalósítására - marad tehát álom.

    Szó se róla, én is drukkolok a Puli-nak, szép teljesítmény lenne, és a korábban már említett Hunveyor "holdszondák" azért némi hátteret nyújthatnak. De...

    2.: De jelenleg magáról az egész elképzelésről abszolute semmit nem nyilatkoztak, nem lehet olvasni róla. Milyen holdszonda, milyen rover, milyen módon jut a Holdra a holdszonda, milyen módon jut fel az űrszonda.

    Ezek hiányában a fantáziánkra vagyunk bízva. A középső nevem nekem ugyan lehetne "Negatív", mert mindenben meglátom a "miért nem működne" részt. Nézzük hol lehetnek gondok:

    -Maga a Rover és a Holdszonda. A Hunveyorok és a Husar roverek alapján azért képesek egy működőképes, könnyű, megbízható holdszondát és rovert összeépíteni. Ezen részbe nem tudok belekötni, nem is vitás, hogy ez az akadályt könnyedén megugorhatják a hazaiak.
    -Űrszonda. No ez már fogósabb kérdés. Tegyük fel Föld körüli pályára már feljutottunk, innen el kell jutni a Holdra. Alapvetően három fő probléma adott, az egyik a hajtómű, a másik a szonda navigációja, végül pedig maga a szonda teste. Amennyire én tudom, túl komoly előélet ilyen téren nincs. Ettől függetlenül a dolog nem lehetetlen, bőven van hozzáférhető tudásanyag, tehát ezt is kivitelezhetőnek tartom.
    -Földről a Föld körüli pályára feljutás. No ez a legkínosabb pont.
    Azért, mert túl sok opció nincs magára a feljuttatásra. Saját űrhajót/rakétát építeni idő és erőforrás igényes, keleti szomszédunkban az Arca megpróbálkozik vele, amihez sok sikert kívánok, de e téren azt hiszem rossz úton járnak, legalábbis ha a Google Lunar X-Prize elnyerése motiválja őket. Semmiképpen nem lehet olcsóbb egy repülőgépet és egy rakétát építeni kvázi a semmiből, mint bérelni / venni egyet.
    Marad opciónak az, hogy vesznek egy rakétát. A már említett Volna jelenleg tudomásom szerint a legolcsóbb mód a világűrbe jutáshoz, ezek kiselejtezett SLBM-ek, tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéták, hordozórakétának átalakítva. Ez 2-3 millió dollár, alsó hangon.
    A következő lépcsőfok már 7-10 millió dollár, orosz vagy kínai hordozórakétákkal, vagy a SpaceX Falcon 1-ével. Igaz itt már több tonnás hasznos teher áll rendelkezésre, tehát ha sikerülne "betársulni" valaki mellé, hogy két vagy három űrszondát indítsanak, akkor az ár itt is leeshet 2-3 millió környékére.
    Az utolsó lehetőség "másodlagos" hasznos teherteret bérelni egy hordozórakétán. A gond az, hogy ezek általában inkább mikroszatelitek, "kockaműholdak" számára vannak kitalálva, jellemzően 10x10x10cm-es, vagy hasonló méretekben. Ez egy holdszondához kevés, és még ezek ára is 200'000-300'000 dollár.

    Igen, az X-Prize és a Lockheed Lunar Lander versenyeken szép eredményeket mutattak egyes amatőr űrcégek. De nézzük meg milyen háttérrel. Az Ansari X-Prize-t a Scaled Composites nyerte meg, úgy, hogy egy mecénás ~30 millió dollárral támogatta őket. A Scaled Composites pedig nem ma jöttek le a falvédőről, évtizedek óta gyártanak repülőgépeket. A Wirefly X-Prize és a Lockheed Lunar Lander versenyen az Armadillo Aerospace már kétszer győzedelmeskedett, ám az Armadillo mögött John Carmack áll, aki eddig 4-5 millió dollárt pumpált a cégbe. Anno azt állította, hogy összességében 10 millió dollár alatt összehozhatják az emberes űrrepülést, de ez még várat magára.

    De még egyszer: én támogatom és drukkolok a Pulinak. De tényszerűen nézve ahhoz, hogy sikeresek legyenek, bizony kelleni fog 400-500 millió forint alsó hangon, nekik pedig az első léc átugrásához cirka 10,5 milliót kellene összeszedniük, márpedig ez is nagyon nyögvenyelősen akar összejönni, ha összejön...