Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #686
    Egyszerűbb és tisztább játék lenne, ha a Lockheed-nek azt mondanák: vagy megcsináljátok ennyiért, vagy felejtsétek el a NASA-t, mint pénzforrást...

    Viszont nem így szóltak a szerződések, ezt a fajta szerződést Fix price (kötöt árú) szerződésnek nevezik, ám az ilyesmi fejlesztési megbízásoknál a cégek nem szívesen írnak alá eféle szerződést, lévén minden rizikót ők vállalnak.

    Miért a Lockheed??? Mert nekik nincs elérhetetlen messzeségben az orbitális pálya...

    SpaceX detto (Falcon 1 sikeres indítás, Falcon 9 előkészületek), és a Scaled Composites sem halad rosszul (ráadásul a Scaled alvállalkozóként több hordozójármű részegységét gyártotta/gyártja, és nagy hagyományai vannak az olcsóságra való törekvésre).

    A Scaled ettől fényévekre van, orbitális pálya elérésére irányuló komplett rendszereik igazából nincsenek.

    Korábban linkeltem be képet a White Knight 2 + teherhordozó rakéta párosról, amivel könnyű műholdakat juttathatnak LEO pályára. A Scaled koránt sincs olyan messze ettől, és ráadásul amit elértek, azt ebben a viszonylatban elég kevés pénzből érték el. Személy szerint ha adott összes ésszerű felhasználásáról lenne szó, inkább a Scaledre bíznám azt a pénzt, mint a Lockheedre vagy a Boeingra.

    Amit SapceX eddig mutatott, az ide édeskevés (mind megbízhatóságban, mind teljesítményben).

    Hogy az Atlas-5 Heavy nem repült, az nem probléma, de hogy a Falcon 9 nem repült az igen? Ez némi részlehajlásra utal. :)

    de ha azt átalakítják human-rated szintre, akkor az is nagyon megdrágulna. Sok eddigi költségcsökkentő megoldás mehetne a kukába.

    Miután a SpaceX a Dragon űrhajót is a Falconnal akarja feljuttatni, ez korántsem annyira feltételes mód. Az árak terén pedig messze alul maradnak a legnagyobb konkurenseknek.

    Ha viszont Atlas-5 akkor (valamivel) kisebb lehet a LAS, ha only LEO, akkor (sokkal!) kisebb lehet az SM...

    Ennél sokkal kisebb már nem nagyon lehet, lassan akkora, mint a Szojuz műszaki modulja, és az SM-nek a LMO pályához csak az üzemanyagmennyiségben kell többet produkálni. Tehát a 607-esnél látott SM-nél kissebbet már nem nagyon lehet elképzelni.

    Ha nem ragaszkodtak volna annyira mereven az Ares-hez, akor egy ilyen program átszervezéssel nemhogy megállna az élet, hanem felgyorsulhatna a fejlesztés, mivel innentől már nem grammonként kell tovább faragni a tömeget.

    Ha megnézed, akkor az egész program ott indul, hogy a NASA vezetés Griffinel az élen rákényszerítette az elképzeléseit a cégekre. A Lockheed első CEV tervezete is egy kis méretű űrrepülőgép volt...
    Tehát itt ha már pengeélre állítjuk az egész Constellation programot, akkor ne csak az ARES-t szapuljuk, ugyanis az csak az egyik (bár kétségkívűl a legnagyobb) hibafaktora volt. Az Orion maga is megérdemel egy misét...

    Ha a Proton-ba és a Shuttle OMS-ébe jó, a legutolsó fokozatokba, RCS-ekbe az vált be a legjobban, akkor az Orion SM-be miért ne lett volna jó? Nem kell külön gyújtás neki, ha nem kell nagy tolóerő még turboszivattyú nélkül is használható ("hajtógázzal"), szinte korlátlan ideig tárolható, az űrben nem igényel különleges kezelést (max itt a földön)... Gyakorlatilag hidrazin+N2O4 üzemanyagra építhető a legüzembiztosabb, többször újraindítható hajtómű.

    Ellenben éppen amiatt, mert öngyulladó keverék, egy balesetnél a robbanásveszély nagyobb, és mivel erősen mérgező anyagokról van szó, nem csak a környezetre, de a személyzetre, vagy balesetnél a közelben lévőkre is veszélyes. Ez pedig csak ráadás arra, hogy a LOX/LH4 nagyobb tolóerőt a legáltalánosabb Hidrazin/N2O4 üzemanyag.