• [NST]Cifu
    #6691


    Remélhetőleg még idén elindulhat a Falcon Heavy, ami sokkal bonyolultabb lett, mint először gondoltuk. Egyszerűnek kellene lennie, mert két további Falcon 9 első fokozatot kötünk az első mellé, és kész. De nem így lett, gyakorlatilag mindent újra kellett tervezni a második fokozatot leszámítva, hogy a megnövekedett terhelésnek és hatásoknak ellenálljon. A végére a Falcon Heavy csaknem teljesen új jármű lett. De a gyorsító fokozatok készen vannak, és úton vannak Cape Canaveral felé.



    Tehát elkezdtük tervezni a BFR-t. A BFR teljesen újrafelhasználható, és 150 tonnát képes felvinni. A lényege, hogy teljesen újrafelhasználható.



    (Egy pár pillanatra itt a rakéták melletti képen a teherbírásukat mutatták be, a Falcon 9 és a Heavy esetében a teherbírásnál immár nem az újrafelhasználható módban, hanem az egyszer használatos módban elérhető teherbírást mutatva, így a Falcon 9 ugye ~23 tonnát, a Falcon Heavy ~63 tonnát tud felvinni, a BFR esetében egyszer használatos módban a teherbírás 250 tonnás értéket mutat)



    Most jön a BFR bemutatása, 31 Raptor hajtómű, összesen 5400 tonnás tolóerővel, miközben a jármű indítási tömege 4400 tonna. A rakéta és az űrhajó átmérője 9 méter (korábban egy tweet üzenetben erre utalt - a 9 méteres átmérő az építéshez használt hangár méretéből fakadó korlát - Cifu). Az űrhajó maga 48 méter hosszú, üres tömege 85 tonna (a terv 75 tonnáról szól jelenleg, de ez mindig nőni szokott, tehát hagytunk 10 tonnát a tömegnövekedésre), 1100 tonnányi üzemanyag mellett 150 tonnányi terhet tud felvinni, és tipikusan 50 tonna terhet tud visszahozni.





    Esszenciájában arról van szó, hogy összeépítjük a Dragon űrhajót és a Falcon 9 második fokozatát. Hátul a hajtóművek, előtte az üzemanyag-tartályok, majd a raktér, ami 8 emelet magas. A tavalyi tervhez képest újdonság a kis méretű deltaszárny, amely segít a légkörbe való visszatéréskor. A szárny (és a kilépőélein lévő vezérsíkok) segítenek a légkörbe lépéskor a megfelelő állásszög megtartásában, a visszahozott hasznos tehertől függetlenül.



    A túlnyomásos utastér 825 köbméter, 40 kabinnal és nagy közös helységekkel, illetve egy napkitörésekkor használatos sugár-védet óvóhellyel. Az út ugye legalább 3 hónap, de akár 6 hónapig is tarthat, tehát feltehetően mindenkinek egy kabint szeretne, és nem csak egy széket. Egy kabinban 5-6 ember fér el, ha nagyon összepréseljük őket, de kényelmesen 2-3 ember elfér egy kabinban. Ezzel még mindig 100 embert tudunk a Marsra vinni egy úttal.



    A jármű közepén vannak tehát az üzemanyag-tartályok, amelyek 240 tonnányi mélyhűtött metánt és 860 tonnányi folyékony oxigént tárol. A mélyhűtés 10-12%-nyi pluszt jelent, ami 40 tonna metánt és 60 tonna oxigént jelent pluszba. A metán tartályon belül van a készenléti tartály, amely a leszálláshoz szükséges, mivel nem hagyhatod, hogy a hatalmas (fő) tartályokban kavarogjon a leszálláshoz szükséges kis mennyiség.



    A jármű végén vannak a hajtóművel. A Raptor hajtóművekből négy vákuumra optimalizált és két légköri változat lesz, de mind a hat kitéríthető. A vákuum hajtóművek kisebb mértékben, de a légköri hajtóművek nagy mértékben és nagyon gyorsan. Leszállásnál bármelyik a két légköri változat közül használható, tehát ha az egyik meghibásodik, semmi probléma, a másik redundanciát biztosít. Ezzel a leszállás kockázatát annyira közel szeretnénk a nullához, amennyire lehetséges.

    A hajtóművek ISP-je (üzemanyag-hatékonysága) 330 másodperc tengerszinten és 375 másodperc vákuumban, de ez az első verzió, tehát potenciálisan ez tovább növelhető várhatóan még 5-10 másodperccel, illetve a 250 atmoszférás égéstéri nyomást 300 atmoszférásra növelhetjük majd remélhetőleg.