Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #6562
    Ha az űrkutatásról beszélünk, a NASA kerül mindig előre a témakörben, több okból is. Először is a NASA költi messze a legtöbbet az űrkutatásra, többet, mint az utána következő öt szervezet, olvasd az európai ESA, az orosz Roszkozmosz, a kínai CNSA, az indiai ISRO és a japán JAXA.



    Másodszor, a NASA talán a legnyíltabb űrügynökség a világon, a döntésekről, tervekről, folyó programokról és az egykor volt programokról messze ők a legátláthatóbbak. Jelen sorok írója hosszasan próbált már feltúrni információkat, hogy mi a helyzet egyes korábban elindított / beígért orosz vagy kínai űrprogramokról. Hát, hogy diplomatikus legyek, sokszor a sötét anyag kutatásához lehetne hasonlítani - tudjuk, hogy ott van valahol, de sehogy sem találjuk.

    A NASA esetében tehát a vezető személyek változásai is fontosak. A NASA vezetőjét (adminisztrátorát) az Egyesült Államok elnöke választja ki, a Szenátus javaslatai alapján és annak egyetértésével, ha beiktatják, akkor közvetlenül az ország elnökének jelent. Az általánosan bevett gyakorlat és szokásjog szerint az elnök távozásakor az általa kinevezett vezető is távozik, és amíg az elnök nem nevezi meg a saját jelöltjét, addig egy, a szenátus által megbízott vezető veszi át feladatait. Azonban arra is volt több példa, hogy az elnökváltáskor az új elnök előre biztosította a regnáló NASA vezért támogatásáról, ilyen volt például Daniel Golding, aki idősebb George Bush, Bill Clinton majd az ifjabb George Bush elnöksége alatt is bírt ezzel a bizalommal.

    A jelöltek nem feltétlenül érkeznek a NASA berkeiből, sőt, Michael D. Griffin (2004-2009), aki a NASA jelenlegi általános fejlesztési irányait meghúzta, például a NASA-n kívülről érkező mérnök volt, elődje Sean O'Keefe (2001-2005) pedig kormányzati pénzügyi szakember, aki két évig a Haditengerészet Főtitkára volt, és közvetlen kapcsolata nem is volt az űrügynökséggel korábban.

    Mi a NASA adminisztrátorának a feladata? Nos szó szerint a következő:

    Az Adminisztrátor az Ügynökség legfelsőbb döntéshozója, tiszta és egyértelmű jövőképet nyújt az Ügynökség számára és a belső vezetés forrása, hogy teljesítsék a NASA küldetését. Az Adminisztrátor feladata a stratégiáját és irányelveit az Ügynökséget felügyelő csoportok érdekeihez és kívánalmaihoz igazítani.

    Az Adminisztrátor és a közvetlen vezetőség általános stratégiai iránymutatást és követendő elveket nyújtanak a szervezetnek, és felállítják az Ügynökség relatív fontossági sorrendet, a hozzájuk tartozó költségvetési irányelveket és a teljesítmények kiértékelését.

    Vagyis alapvetően noha az Ő feladata meghatározni a NASA haladási irányát, azt össze kell hangolnia a törvényhozással és az elnöki kabinet döntéseivel. Ez egyébként annyira igaz, hogy a NASA pénzügyi szálai jellemzően a Szenátusi bizottságokban dőlnek el, és bizony nem egyszer inkább a politikai érvek döntenek, nem pedig az űrügynökség vezetőségének a terveit.


    Charles Bolden NASA adminisztrátor jelölt és Lori Garver NASA adminisztrátor-helyettes jelölt meghallgatása a Szenátusban 2009 július 8.-án


    Ez a legutóbb, Obama elnöksége alatt a feladatot ellátó Charles Bolden esetében különösen nem volt sikeres - amihez nagyban hozzájárult, hogy noha Obama elnökségének első két évében mindkét házban a (saját) demokrata párt(ja) volt többségben, 2011-ben az alsó házban, majd 2015-ben a felső házban is az ellenzéki republikánusok voltak többségben. Csakhogy már Obama első terminusa alatt is sokan kritizálták a NASA akkori vezetőjét. Egyes kritikusok szerint pedig a törvényhozás és az elnök közötti nézetkülönbségek olyan szintre degradálták a hatékonyságot, hogy Bolden alig tudott többet tenni, mint bólogatott a szenátusi meghallgatásokon...

    A NASA jelenlegi útitervei és elképzelései


    Alapvetően a NASA számtalan dologgal foglalkozik, a különféle légi járművek kísérleti fejlesztéseitől kezdve a Földtudományokon át a világűrig. Mi itt első sorban a világűrrel foglalkoznánk, ezt két nagy részre lehet bontani: az emberes űrkutatásra és a robotokkal végrehajtott űrkutatást.

    Emberes űrkutatás:



    1.: ISS Űrállomás: Továbbra is meghatározó az ISS Űrállomás, amelynek üzemeltetésében oroszlánrészt vállal az amerikai Űrügynökség, ennek része az, hogy minél hamarabb amerikai űrhajók vihessék fel a személyzet legalább egy részét az űrállomásra, erre a CCDev program két "kereskedelmi" alapon fejlesztett és üzemeltetett űrhajója, a Boeing CST-100 Starliner és a SpaceX Dragon 2 hivatott. A folyamatos csúszások miatt jelenleg úgy tűnik, hogy a valódi személyzetcseréhez csak 2018 elejétől fogják ezeket használni. Ide kell sorolni CRS programot is, amely keretében három különböző robot-űrhajó (Orbital Cygnus, SpaceX Dragon 1 és a SierraNevada DreamChaser) az űrállomás ellátmányainak egy jó részét viszi fel. Az űrállomás üzemeltetésének a végét jelenleg határozottan még nem látni, egészen biztosan 2020-ig, de feltehetően 2024, vagy talán egészen 2028-ig működni fog még. Hogy utána lesz-e a NASA-nak alacsony Föld körüli pályán keringő űrállomása, azt még nem lehet tisztán látni. Viszont a jelekből egyre inkább az feltételezhető, hogy 2028 után Oroszország megpróbál(na) egy saját állomást tovább üzemeltetni legalább részben az ISS orosz moduljaira építkezve.



    A tervezett Deep Space Gateway űrállomás a Hold körül keringve, bedokkolva egy Orion űrhajóval (Boeing)
    Megj.: Ez csak egy a lehetőségek közül jelenleg költségvetésben még nincs támogatva


    2.: Alacsony Földkörüli Pályán Túli program: A Beyond Low Earth Orbit program noha hivatalosan csak 2010-től létezik, alapvetően még Griffin vezetése alatt indult, az elején az ARES hordozórakéta és az Orion űrhajóval indult, majd lett belőle SLS hordozórakéta, és egy némileg átszabott Orion űrhajó. A célja első sorban, hogy "kitörjön" az emberes űrkutatás a Földtől mintegy 1000km-es keringési magasságig tartó alacsony Földkörüli pályáról, és távolabbra tekintsen. A program szépséghibája, hogy az amúgy sem olcsó ISS, illetve azt kiszolgáló programok, továbbá a méregdrága SLS és Orion mellett nincs igazából pénz semmi valóban kézen fogható hardver megvalósítására. Nevezetesen egy, a Hold közelében keringő űrállomásra, vagy egy bolygóközi repülésre is használható űrhajóra. A koncepciók elkészültek ezekről, a lehető legminimálisabb költségekkel is kalkulálva, ám ezekre nincs jelenleg pénz elkülönítve, márpedig nélkülük nincs igazából értelme az SLS / Orion párosnak se.

    Megjegyzés: A Szenátus felszólította a NASA-t, hogy 2033-ig küldjön embert a Marshoz, tette mindezt a számszerűleg legmagasabb, mintegy 19,5 milliárd dolláros költségvetési támogatás megszavazása után. Ezzel csak annyi a probléma, hogy ez az összeg az amerikai kormányzati költségvetésnek cirka fél százaléka, miközben ugyanez a 2000-es évek előtt 0,8% felett volt, az 1960-as évek közepén pedig 4% felett. A NASA is tisztában van vele, hogy ilyen költségvetés mellett nem tudja teljesíteni ezt az elvárást, talán még akkor sem, ha minden más területről elvonja a pénzt ennek az egy célnak a teljesítésének érdekében. Idén nyáron William H. Gerstenmaier (az emberes űrkutatási programok vezetője) kvázi elismerte, hogy az űrügynökség a jelenlegi költségvetési szinten nem képes belátható időn belül embert küldeni a Marsra - de még a Marshoz sem igazán.


    Robotos űrkutatás:



    1.: James Webb Space Telescope: A Hubble utódjaként szokták aposztrofálni, noha alapvetően más célokat szolgál a hatalmas méretű, a Földtől mintegy másfél millió kilométer küldendő, első sorban az infravörös tartományban dolgozó űrteleszkóp. A hánnyatattot sorsú (1996-ban kezdtek el rajta dolgozni), immár 9 milliárd dollárnál is drágább programot a NASA végül az európai ESA-val és a kanadai CSA együtt valósítja meg. Tervezett indítása 2018.



    2.: Mars missziók: Alapvetően a kulcsfontosságú cél jelenleg a Mars körül keringő kommunikációs műholdakat (Mars Reconnaissance Orbiter és Mars Odyssey) szükség szerint kiváltó Next Mars Orbiter (NeMO), amely biztosítjhatja a Mars felszínére küldött és küldendő szondákkal, roverekkel való további kapcsolattartást. Ezen kívül jelenleg van még egy régóta húzódó, kis méretű leszálló-szonda (InSight), amely várhatóan 2018-ban indulhat a vörös bolygóhoz. Őt követi a jelenleg (a JWST után) legköltségesebb robotos program, a Mars 2020 Rover, amely a Curiosity alapján készül, de sok szempontból annál is fejlettebb lesz. A tarsolyban lévő elképzelések közül a legvalószínűbb egy Marsi talaj-minta Földre való vissza-hozatalára szolgáló űrszonda megvalósítása, valamikor a 2020-as évek első felében. A SpaceX-el való együttműködés a Red Dragon programban nemrég zátonyra futott, de Elon Musk megjegyzése alapján egy nagyobb, célirányosan megépítendő leszálló-szondát fognak indítani majd, amelyben a NASA is szerepet vállal feltehetően - viszont ez leghamarabb csak 2020-ban valósulhat meg (Erről egyébként szeptember végén fog beszélni Elon Musk).



    3.: Europa Clipper / Europa Lander: A Jupiter jeges holdjai régóta céljai a NASA terveinek, hosszú ideig dédelgettek egy nagy méretű, nukleáris erőforrást felhasználó (a Jupiter pályáján már elég szerény a napelemekből nyerhető energiamennyiség), ion-hajtóműves, komoly pályaváltoztatásra képes űrszonda tervét, ám végül annak magas költségei miatt abból nem lett semmi. Az Europa Clipper ennek a leegyszerűsített folyománya, amely az Jupiter Europa nevű holdjára összpontosítana, keringési pályára állna körülötte és a felszínét térképezné fel részletesen mintegy három év alatt. Eredetileg ennek a programnak lett volna a része egy kis méretű leszállóegység, amely a talaj (jégfelszín) anyagát vizsgálná meg - menet közben viszont addig hízlalták, hogy 2016-ban egy különálló, nagy méretű leszállóegységről kezdtek beszélni. Az Europa Clipper jelenleg a koncepción túlmutató végleges tervek elkészítésének fázisában van, a tervezett indítás 2022 körülre datálható. Az Europa Lander jelenleg a koncepció véglegesítésénél tart, és várhatóan pár évvel a Clipper után indulhatna, ha biztosítják az anyagi támogatást hozzá.

    4.: "Futottak még" kategória: Természetesen az űrkutatásban ilyen nem létezik, de a többiekhez képest szerényebb pénzből valósul meg például a Parker Napszonda, amely a Vénusz és a Nap körül keringve két tucat alkalommal közelíti meg csillagunkat egyre jobban és jobban, vizsgálva a Nap felszínét, a napszél keletkezését és viselkedését, illetve a Nap mágneses terét. Az első NASA szonda, amit élő ember után neveztek el (Eugene Parker napkutató asztrofizikusról) várhatóan 2018-ban indul.

    Az érdekesebb programok közé tartozik, hogy az SLS hordozórakéta és az Orion űrhajó személyzet nélküli, 2018-ra tervezett EM-1 tesztrepülésénél (amely a Holdat kerülné meg), visz majd magával 13 darab apró nano-műholdat (CubeSat), amelyek különféle tudományos céllal terveztek meg, többek között a sarkokon megtalálható jégréteg kutatására illetve a felszín részletesebb feltérképezésére.


    A 16 Psyche és az őt meglátogatni tervező szonda fantáziarajza


    Végül pedig a Discovery (olcsó kutatóműholdak) programból ki kell emelni a két legutóbbit, az egyik a Psyche, amely az aszteroida öv 16 Psyche nevű tagját látogatja meg (ennek az érdekessége, hogy a mintegy 186km-es aszteroida egyfajta proto-bolygó lehet, szinte teljes egészében vasból / vas-nikkelből áll) várhatóan 2026-ban. A másik pedig a Lucy, amely 2021-ben indulna, és a Jupiter gravitációja által "terelgetett" aszteroida-csoportok közül a Trójai névvel illetett csoport öt tagja (illetve út közben egy belső aszteroida-öv tag) mellett repül el, és közben nagy felbontású képeket készít, valamint spektrométerrel az anyagszerkezetüket fogja vizsgálni.

    Az új NASA vezető...


    A Trump-adminisztráció hosszú-hosszú ideig adós maradt a NASA új adminisztrátorának megnevezésével, általában az új elnök beiktatása után pár hónappal be szokott következni - a késlekedés egyik hozománya, hogy a jelenlegi megbízott vezető, Robert M. Lightfoot Jr. (aki 2017 január 20.-a óta tölti be ezt a pozíciót) ezen sorok írásakor leghosszabb ideig tölti be ezt a pozíciót (229 napja).


    Jim Bridenstine


    2017 szeptember elsején azonban végre jött a bejelentés: Jim Bridenstine, aki a Kongresszusban (az amerikai törvényhozás alsó háza) Oklahoma Republikánus párti képviselője. Bridenstine a haditengerészetnél szolgált pilótaként (E-2C Hawkeye légi radarfelderítő gépen leginkább), majd pénzügyi adminisztrációs diplomája megszerzése után politikai pályára lépett, de a Légierő Tartalékosaként (legalábbis elvben) a mai napig repül.

    A politikai pályáján az első nagyobb akadályt 2012-es Kongresszusi választáson vette, ahol az Oklahoma Tulsa-i választási kerültében elnyerte a képviselőséget, és ezt 2016-ban sikerült megismételnie is.

    Bridenstine két meghatározó bizottságban is tag, a Fegyveres Erőket felügyelő Bizottságban (Committee on Armed Services), ahol két albizottságban tag (Tengeri Erőket felügyelő albizottság és Stratégiai Erőket felügyelő albizottság), illetve az itt érdekesebb Tudomány, Világűr és Technológiai Bizottság (Committee on Science, Space and Technology), ahol szintén két albizottságban szerepel, az egyik a Környezetvédelmi albizottság, amelyben ő elnököl, illetve a Világűr albizottságban. Utóbbi felelős többek között a NASA felügyeletére is, tehát az kétségtelen, hogy jó rálátása van az ügynökségre.

    Nem lehet figyelmen kívül hagyni politikai hátterét sem: eredetileg Ted Cruz-t támogatta az elnökségéért való indulásban, majd annak visszavonulása után Trump mögé állt be, és végig nyíltan támogatta a választás alatt, majd utána is. Ezek után annyira nem meglepő, hogy már 2016 novemberében a legesélyesebb jelöltnek nevezték a NASA vezetésére a Trump-éra alatt. Éppen ezért kezdődtek találgatások arról, hogy esetleg kiesett az új elnök kegyeiből, azért nem történt meg a bejelentés. A pontos okok nem kerültek nyilvánosságra, de ha mást nem is, annyit feltehetően jelent, hogy az új elnök számára nem kiemelt fontosságú a NASA.

    Maga a jelölt leginkább amiatt kerülhetett képbe, mert 2016-ban papírra vetett egy jövőképet az Egyesült Államok világűrrel kapcsolatos feladataival és azokra nyújtandó megoldásokkal, aminek a neve Amerikai Világűr Reneszánsz Törvénytervezete (America Space Renaissance Act, igen, dedikált weboldalt is életre hívtak hozzá).

    Amerika Világűr Reneszánsza(?)




    Jim Bridenstine eléggé világos és ugyanakkor relatíve kidolgozott tervet tett le az asztalra azzal kapcsolatosan, hogyan lehetne az Egyesült Államok világűr politikáját végre újra egyenesbe rakni.

    Az egész törvénytervezet alapvetően azzal a céllal jött létre, hogy megváltoztassa az állam, a piaci szereplők és a védelmi / katonai szereplők viszonyát és jól meghúzott határok mentén építse újra azt, a főbb elemei:

    Nemzetbiztonság: Felhívja a figyelmet arra, hogy a modern harctér minden eleme ilyen vagy olyan módon kötődik a világűrhöz, legyen az műholdas navigáció vagy műholdas kommunikáció, avagy műholdas felderítés. Az Egyesült Államok nagyban függ ettől az infrastruktúrától, amit az ország potenciális ellenfelei kihasználhatnak, sőt, ki is használják. Javaslata szerint ellenállóbb és rugalmasabb rendszereket kell kiépíteni, támaszkodva a kereskedelmi űrtechnológia elemeire.

    NASA: Talán a legvitatottabb pontja a tervének az, hogy szétbontaná a NASA-át, amely véleménye szerint túlságosan is sok feladatott kapott, túl nagyra nőtt ahhoz képest, hogy mi volt az eredeti célja, ez pedig károsan befolyásolja a hatékonyságát. Alapvetően a NASA (vagy annak utódszervezete) legyen lecsupaszítva szigorúan az űrkutatásra, és legyen határozott kitűzött célja az emberes Mars-küldetés megvalósítása.

    Piaci résztvevők: Egyszerűvé, ésszerűvé és kiszámíthatóvá kell tenni a világűrre vonatkozó állami szabályozást, amely jelenleg inkább csak fut a menet közben felmerülő problémák után. Ehhez anyagilag is biztosítani kell a szabályzó testületek működését. Az ügynökségeknek pedig be kell tartatniuk a nem-tradicionális űrtevékenységeket a nemzetközi egyezményekkel (ehhez tudni kell, hogy Bridenstine sűrűn hangoztatja az űrszemét problémáját, és hogy a piaci szereplők nem törődnek annak veszélyeivel). Az új és áttörő kereskedelmi alapon létrehozott technológiákat számba kell venni az állami küldetéseknél.

    Vegyük egy kicsit részletesebben mit is tervezett a NASA-val:

    - A NASA Adminisztrátora függetlenítve lenne az elnöki terminusoktól, 5 évre szóló megbízatás lenne, így kevésbé lenne kitéve a választási politikai viharoknak.

    - 5 évente le kellene tenni egy 10 és egy 20 évre szóló, előre kidolgozott tervet a hosszú távú elképzelésekről. A 10 éves tervnek kidolgozott pénzügyi háttérrel is rendelkeznie kell, hogy előre lehessen a költségvetési igényeket meghatározni.

    -Egy 21 fős, a NASA, mérnökökből, tudósokból, jogi és pénzügyi szakemberekből álló bizottságot hoznának létre, amelybe a tagokat az amerikai törvényhozás alsó és felső háza választaná. A bizottság feladata a potenciális Adminisztrátor-jelöltek listájának összeállítása, és az Elnök csak erről választhatná ki a jelöltjét.

    -A NASA költségvetését több évre előre kell benyújtania, és egy 250 millió dolláros "tartalékot" kell biztosítani a számára minden évben, amelyből a pillanatnyi technikai / pénzügyi nehézségeket meg tudják egyből oldani, Kongresszusi / Szenátusi jóváhagyás nélkül.

    -Ennek részeként, amelyik program költségvetése az adott időszakig 30%-al meghaladja az eredetileg tervezettet, alapból elkaszálnák, ha csak a Kongresszus (és a Szenátus) nem hagyja jóvá a program folytatását. Ennek a célja, hogy visszaszorítják a látványosan olcsóra tervezett, majd brutálisan megszaladó költségvetéseket.

    -Az indításokat kötelezően biztosítani kell az indítással megbízott cégeknek, ha 100 millió dollár feletti NASA terhet visznek fel.

    Nos, nem vitás, hogy a javasolt változtatások jelentősek, és húsba vágóak, bizonyos szintig bekorlátozza a NASA lehetőségeit, másik oldalról viszont némileg lazítana a Kongresszus és Szenátus utóbbi időben eléggé szoros gyeplőjén. Benyújtója nem is bízott abban, hogy átmegy a javaslata a törvényhozáson - noha a Kongresszusban megszavazták, a Szenátusban elkaszálták. Viszont nem vitás, hogy ezzel a programjával egyértelműen tanúbizonyságot tett arról, hogy látja (nagyságrendileg) hogy hol vannak a hibák a rendszerben, és reálisan látja azt, hogy milyen módosításokkal lehetne hatékonyabbá tenni azt. Példának okáért ha egyértelműen az SLS illetve az Orion program megszakítása és sóval behintését vetette volna papírra, azzal nagyságrendileg el is kaszálta volna egyfelől a lehetőségeit a jövőre vonatkozólag, másfelől pedig egy nehezen kivitelezhető megoldással állt volna elő. Obama is hiába vette ki a NASA költségvetéséből a Constellation programot, csak annyit ért el, hogy más néven nyeli továbbra is a dollármilliárdokat...

    A politikai színre lép...


    Már amint felmerült a neve, rögtön jöttek a kritikus hangok is Bridenstine-al kapcsolatban. 2013 júniusában volt egy megnyilvánulása a képviselőházban, melyben ha diplomatikusan is, de tagadta a globális felmelegedésre való emberi hatást, és ostorozta Obama elnököt, mert harmincszor annyit költ a globális felmelegés kutatására, mint az időjárás-előrejelzésre. Még ha később el is ismerte, hogy a szén-dioxid kibocsátásnak hatása lehet a globális felmelegedésre, ez az eset azóta is a bélyegként van rajta, mármint hogy "klíma-szkeptikus" ( lásd még Index címlapos hír... ).


    Marco Rubio (Floridai Szenátor, Republikánus párt) és Bill Nelson (Floridai Szenátor, Demokrata párt)


    Az ilyen bélyegekkel pedig lehetnek nehéz pillanatai, pláne, ha a politikai ellenfelei visszavágnak. Marco Rubio republikánus és Bill Nelson demokrata floridai szenátorok kritikája márpedig nem könnyíti meg az életét. Rubiot keményen támadta Bridenstine a republikánus elnökjelölt kampányban, mikor Ted Cruzt támogatta, noha kicsinyes politikai retorzió lenne elkaszálnia egykori kritikusa ambícióit, a lehetősége adott. Nelson, aki amúgy űrhajósként 1986-ban járt is a világűrben, inkább politikai háttere miatt támadta, mivel úgy véli, hogy a következő NASA vezetőnek inkább szakmabélinek kellene lennie. Ezzel az érvvel azért akad bőven baj, hiszen nem egy és nem két korábbi, sikeresnek nevezhető adminisztrátor érkezett kívülről, hovatovább a mai napig méltán dicsőített James E. Webb is politikai tisztségeket töltött be leginkább, mielőtt kinevezték a NASA vezérének, mégis oroszlánrésze volt annak, hogy aztán az Apollo-11-el amerikai űrhajós léphetett a Hold felszínére.

    A politikai tánc persze sokszereplős, minden estre nem szerencsés, hogy például a NASA vezetőjének való jelölése után kiderült, nemrég Bridenstine választási Twitter, Facebook és Youtube fiókját törölték, Soundcloud fiókjából pedig több rádióinterjú szintén eltűnt. Az ilyen lépések egyfelől várhatóak voltak, hiszen egy ilyen jelölés után természetes, hogy mindenki alaposan átnézi a jelölt korábbi kinyilatkoztatásait, fogást keresve rajta, másfelől viszont amatörizmusról is árulkodik, hiszen mint tudjuk, az Internet nem felejt.

    Ugyanakkor a jelek szerint a jelölt elég dörzsölt politikus ahhoz, hogy ügyesen manőverezzen a Washingtoni lobby folyamatosan változó vizein. Miközben közismerten támogatja a kereskedelmi űripar feltörekvő szereplőit, mint a SpaceX vagy Blue Origin, ugyanakkor viszont még idejekorán jelezte, hogy az SLS hordozórakéta és az Orion űrhajó lelkes támogatója - utóbbi nagyon fontos, ha a komoly lobby-erővel bíró Boeing-Lockheed űripari monstrumot, az ULA-t nem akarja az ellenségévé tenni.

    A Washington Post elemzése is arra mutat rá, hogy alapvetően az új adminisztrátor elfogadható jelölt minden nagyobb lobby-csoportnak, így feltehetően megválasztásának útjába nem fognak akadályokat gördíteni.

    Hogy aztán Jim Bridenstine mennyire bizonyul jó NASA vezetőnek? Ezt csak pár év múlva lehet eldönteni, minden estre az tény, hogy egy ambíciók és átgondoltok tervek terén jól álló ember kerül a székbe...

    Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2017.09.13. 15:49:06
    A csapatmunka roppant fontos: rajtad kívül másra is l?hetnek!