-
overseer-7 #5333 Tetszik ez az ütemterv..
Az is tetszik, hogy több légköri fékezéssel áll stabil pályára.. így kevesebb üzemanyagot kell elégetni.
Nem vagyok szakértő de azért felvetek egy gondolatot.
Régebben gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne megúszni a nagy hőterhelést, lefaragni a súlyos tömegű hőpajzsból.
Az jutott eszembe, hogy talán működhetne egy olyan megoldás, hogy a légkörbe belépő modult állítható vezérsíkokkal fel lehetne szerelni.
Az űrben nincs semmi szerepük persze..
Viszont a légkörbe való belépésnél már kormányozhatóvá válik velük az űrhajó.
Minden légkörnek van egy kármán határa.. a földön kb 100 km.. ahol már számottevő légnyomás van és aerodinamikai felhajtóerőt lehet nyerni.
A légkörbe való belépés stációi: Nagy magasság, alacsony légnyomás, a modul nagy sebességgel halad, mérsékelt hőterhelés.
Majd ahogy veszít a sebességéből, lejjebb ereszkedik a nagyobb légynyomású övezetbe.
Itt a legnagyobb a hőterhelés, mert még nagy sebességgel halad a modul, és viszonylag már nagy a légnyomás.
Ez már a kármán határ alatt van.
Majd a végén alacsony a sebessége, és a legnagyobb a légnyomás.. itt már az alacsony sebesség miatt nem izzik fel a hőpajzs.. illetve le tudja adni a súrlódásból felvett hőenergiát radiációval és konvekcióval.
Ha van vezérsík.. akkor a modult a kármán határtól fogva meg lehetne tartani a felhajtóerő által abban a magasságban ahol még nem számottevő a hőterhelés. Így lassabban ereszkedne a modul, lassabban csökkenne a sebessége és a hőterhelés nem lenne olyan intenzív a pajzsokon, ezért kisebb tömegű is lehetne.
Nem tudom, hogy ilyesmivel próbálkoztak e már a gyakorlatban.
Vagy lehet eleve nem is működne ez a koncepció?