Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #4219
    Az a szép, hogy az ULA történet lényege valahol ott kezdődött, amikor a Lockheed és a kormányzat belekényszerítette a Boeing-ot (aki kémkedett a Lockheed után az EELV tendernél), hogy egy közös cégben egyesítsék az indítójármű-részlegeiket. Innen kezdve nincs versenyhelyzet az állami megrendelésekben. A költségeknél nem számították bele az EELV tendernél juttatott támogatást, 2x 60 millió dollár a tender első körében a Boeing és a Lockheed részére, majd 2x 500 millió dollár az EELV második körében, a hordozórakéták végleges kifejlesztésére, érdekesség, hogy ekkor mindkét cég vállalta, hogy minden extra költség őket terhel, ám ilyen nem történt.

    Mindkét cég úgy számolt, hogy a kereskedelmi indításokkal tudják tartani az akkor 100 millió dollár alatti költségeket (~75 millió per indítás FY98), csakhogy a kereskedelmi indítások terén korántsem álltak olyan jól, az orosz és európai konkurencia mellett nem igazán rúgtak labdába, aztán még megjelentek a kínaiak is a porondon. A Pentagon ezt úgy hidalta át, hogy a Buy 3 esetében már 100 millió dollár per indítás volt a megállapodás.

    Innen jutottunk el oda, hogy az ULA kiharcolt egy 800 milliós alapszolgáltatási díjat, és ~120-125 millió dolláros indítási díjat.

    Azt mondjuk az ULA védelmében el kell mondani, hogy tényleg nagyon megbízhatóak, mindössze 1-1 részleges hiba volt az Atlas V. és Delta IV. indításoknál, de teljes kudarc még nem volt náluk...