-
#3988
Egyébként alaposan megy a fórumokon a tippelgetés az indok és a körülmények körül.
Tudni kell, hogy ez egy Falcon 9 v1.1 változat volt, ebből még egy sem tért vissza teljesen sikeresen.
Az eddigi egyetlen sikeres visszatérés két okból is eltért a maitól: egyfelől Falcon 9 Full Thrust (FT) verzió hajtotta végre, illetve az ugye szárazföldön lett végrehajtva.
Eleddig kétszer történt olyan, hogy a láb rögzítése nem volt megfelelő, és az egyik hozzászóló szerint az az FT verzió lába már áttervezett, tehát lehet, hogy az FT sikeresen leszállt volna már. Ez jó hír, mert annyit tesz, hogy a fellépő hiba olyasmi volt, amit már valójában megoldottak.
A NASASpaceflight fórumán egy ürge érdekes adalékot is tett hozzá, azt írja, hogy a DC-X esetében majdnem egy millió (akkori) dollárt költöttek a megfelelő leszállóláb kifejlesztésére (ugyebár ott az egyik leszállóláb nem nyílt ki, és ezért dőlt fel a DC-X), de már nem került ott alkalmazásra. Később átment a részben DC-X-es tapasztalatokra épülő Rotary Rocket céghez, ahol a DC-X féle leszállólábat használták fel végül is, és bármilyen esetben, bármilyen körülmények között ki kellett nyílnia és rögzülnie kellett.
A Rotary Rocket Roton makettje, az említett leszállólábakkal
Egyébként találtam más érdekességet is, a SpaceX nem használd Rad-hardened (sugárzás ellen megerősített) elektronikai komponenseket, hanem hagyományosabb elektronikát használ, viszont többszörös biztosítással, ahol a számítógépek egymást ellenőrzik. Ha valamelyik számítógép eredménye eltér a többiétől, akkor azt a számítógépet újraindítják, és addig a maradék számítógép ellenőrzi egymást (és dolgozik, persze). A szövegek szerint ~10x annyiba kerülne ennél a megoldásnál a Rad-hardened számítógépek alkalmazása, és ráadásul azok számítási teljesítménye messze elmarad a SpaceX által használt megoldásnál.
