Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #3406
    Itt pro és kontra vannak érvek. A 490 misi az orosz szojuz használatért azért "kötelező", mert ha esetleg mindkét fejlesztés alatt álló rendszer (Atlas V / CTS-100 ill. Falcon-9 / Dragon V2) valamiért csúszna vagy nem valósulna meg, akkor sem marad amerikai űrhajós nélkül az ISS Alfa (amit ugye főleg a NASA pénzel).

    A CCIP körüli hullámok onnan fakadnak, hogy vannak hangok, amelyek szerint luxus párhuzamosan két űrhajó kifejlesztését pénzelni az ISS személyzet rotáláshoz. Logikusan nézve ebben van ráció, persze a másik oldalról nézve ez biztonsági tartalékot jelent, hiszen ha valamelyikkel gond lépne fel (ami esetleg időlegesen leállításra kényszerítené a rendszert) akkor ott a másik, amely lehetővé teszi a további működést. Ezen felül ráadásul két cég is megszerzi az űrhajóépítéshez szükséges tapasztalatot. Csakhogy eme a nézőpontot aláássa az, hogy a NASA egy harmadik űrhajót is épít, az Oriont, amely végszükség esetén szintén bevethető az űrállomás személyzetének szállítására.

    Ennyi párhuzamosítás érthetően szúrja a költségvetési szakemberek szemét akkor, amikor a 2016-os költségvetés cirka 429 milliárd dolláros hiánnyal számol (vagyis az Egyesült Államok maga előtt görgetett brutális adóssága ismét ennyivel növekedne), és igyekeznek mindenhol karcsúsítani, ahol azt ésszerűen meg lehet tenni. Nyilván elő lehet hozni kismillió példát arra, hogy máshol meg pazarolnak, de itt nem ez a kérdés, hanem az, hogy az adott programot tudják-e kevesebb pénzből, lehetőleg képességek terén komolyabb kompromisszumok nélkül megvalósítani. Abban pedig igazuk van a kritikusoknak, hogy itt komoly párhuzamosságok vannak a rendszerben, ami értelemszerűen magasabb költségeket is jelent.