-
#2965
Igen, ezek jók és hasznosak, rengeteg "ingyenmunkát" lehet végezni a feldolgozáshoz. Van olyan is, ahol csillagok fényességgörbéjének elemzésében segítesz, meg még sokféle. Nagyon jók a képfeldolgozó algoritmusok (pl. a Google és a Facebook egész jó eséllyel talál már meg arcokat képeken), de van egy csomó minden, amit csak a dinamikus emberi szem "lát meg", egy automatika nem, pl. ezen a képen a kutyát:
![]()
Egy nagyobb obszervatórium (pl. a lent említett ALMA) akár napi 1 terabájtnyi képanyagot rögzít, és a teljesítmény első körben arra megy el, hogy egyáltalán a bejövő adatokból képeket alkossanak, felcimkézzék, és eltárolják. És csak ezután kezdődhet a feldolgozás. Mellette pedig van még néhány hasonló adatforrás.
A mai világ talán legnagyobb kihívása ilyen téren a keletkező hihetetlen mennyiségű adat tárolása, feldolgozása, értelmezése - nem csak csillagászat terén, mindenhol (lásd: Big Data)
A 2000-ben kezdődött Sloan Digital Sky Survey volt talán az első ilyen - egyszerűen elkezdték "befotózni" éjszakáról éjszakára az égbolt egy részét (~200 GB adat naponta), aminek a teljes adatbázisát nyilvánossá tették - az tűnik a legjobb megoldásnak, hogy ha valaki szeretne valamilyen adatot kinyerni belőle, az oldja meg maga, nincs végtelen sok erőforrás ahhoz, hogy ők fel is dolgozzák a képeket minden kitalálható nézőpontból. Amit te linkeltél Galaxy Zoo-t, az is az SDSS anyagából szemezget (és még néhány másik hasonlóból, ahogy a leírásban említik). Egy automatika kikeresi azokat a képeket, amik talán galaxisok, a pontosabb meghatározást pedig rábízzák az emberi szemekre.
