-
#2602
Én ebben a témában inkább Stanislaw Lem felé húzok - amíg az elméleteink ennyire emberközpontúak (motivációk, energia, stb.), addig esély sincs arra, hogy bármiféle olyan becslést tegyünk, aminek köze lehet a valódi értékekhez. Főleg a Kardasev-skála annyira emberi, annyira látszik, hogy a történelem melyik időszaka hozta létre.
Könnyű elképzelni egy Star Trek világot, ahol az "intelligens fajok" kétlábú, kétkezű, átlag 180 magas emberformák, akiknek a homlokuk másképp redőzött, de még a Star Wars-szerű 16 faj egy bolygón, akik ugyanazt a levegőt szívják, ugyanúgy "szeretnek" és "utálnak" is rendkívül emberközpontú.
Lemtől a Solaris, az Éden vagy a Kudarc egy kicsit megvillantja azt, hogy mennyire más alapokon is lehet gondolkodni.
a Dyson-gömböt pedig bárhol arról lehet felismerni, hogy egy csillag formájú lyuk van rajta, ahol távozott a közepéből az égitest :) Fizikailag levezethető, hogy az ilyen gömb természetéből adódóan instabil, és óriási energiapazarlás lenne azt egyensúlyban tartani