Informatika és tudomány

  • [NST]Cifu
    #1780
    Először is: a cikk iszonyú gáz, azzal kezdi, hogy a jelenlegi, napenergiára alapuló meghajtást válhatja ki. Napenergián alapulónak én a napvitorlást nevezném, az meg még igencsak gyerekcipőben jár.

    Az, hogy az energiát napenergiából nyerik, teljesen független a meghajtástól.

    No mindegy... :P

    Az ionizáció nem függ össze azzal, hogy nemesgáz az adott anyag, a nemesgáz "sérthetettlensége" csak kémiai reakcióknál számít, itt viszont nem erről van szó.

    Az ionizálást teljesen hétköznapi katód-anód párossal csinálják, az kettő között áramló elektronokkal lehet ionizálni a gázt, és azért használnak Xenon-t, mert

    1.: Alacsony elektromos feszültség kell az ionizációhoz (12,1eV, szemben például a Hidrogénnel, amihez 13,6eV kell).
    2.: Sűrű, így adott molekulamennyiség kevesebb helyett foglal.

    Utánpótlás nincs. Létezik olyan elképzelés, amely hatalmas mágnesekkel az űrben található hidrogén-atomokat gyűjti össze, sűríti, és ezt használja fel üzemanyagként, de ez az elképzelés életképessége erősen megkérdőjelezhető (ezt hívják egyébként Bussard-jetnek).

    Az Ion-hajtómű előnye, hogy nagyon jó a hatékonysága. Ezt Isp-nek nevezik, és alapvetően arról van szó, hogy adott tömegű üzemanyagból mennyi tolóerőt lehet termelni adott időn belől. A tömeg és a tolóerő kiüti egymást a képletből, így egy másodpercre vetített idő jön ki.

    A kémiai rakétahajtóművek általában 200-500 Isp között tudnak teljesíteni, a nukleáris-kémiai hajtóművek 1000 Isp körül, az Ion-hajtóművek viszont 2000-4000 Isp körül tudnak, vagyis 1kg üzemanyagból mintegy 10x annyi hasznosítható tolóerő-időt tudnak generálni. Maga a tolóerő persze nagyon kevés (legfeljebb pár tíz Newton), de még így is ez a legjobb jelenleg elérhető bolygóközi meghajtás.