LowEnd#148
Lehet hogy ebben igazad van. Én azonban úgy gondolom hogy a valóságnak az a része, ami "nem nyilvánul meg", az nem valóság (így tisztán tudományos szempontból érdektelen), illetve ha állítólag valóság de ab ovo megismerhetetlen - láthatatlan - mérhetetlen - felfoghatatlan, akkor nem bír jelentőséggel a világ számára.
Igy például:
minden racionális elme számára nagyon valószínű hogy az ember nem az egyedüli értelmes életforma a világmindenségben. Feltételezve, hogy a mindenség és az idő "végtelen", így nagyjából biztosra vehető hogy benne előbb utóbb kialakul egy olyan békaszerű életforma, amely az összes matematikai problémát meg tudja oldani, két légy lenyelése között.
Mivel erről az életformáról semmiféle adatunk nincsen, így a vele való foglalkozás jobbára a sci-fi regényírók "hatáskörébe" tartozik, az exobiológusok legfeljebb csak egy üveg sör mellett tárgyalnak ilyenről. Ugyanis ennek se jelentősége, se haszna.
Szerintem az emberi elme lehetőségeit az jobban kihasználja, ha túllépünk a farkasember - szellem - vámpír - zombi - sárkány - E.T. mesefigurákon és csak a megtapasztalhatóval foglalkozunk.
(tudományos szempontból persze. Magánemberként nagyon szeretem a sci-fi-t és a meséket.)