• Molnibalage
    #34619
    Igen, kb. úgy csinálhatták. Van némi arányosság, de a végeredmény sajnos legtöbbször nem túl meggyőző.

    A szakirodalomban az jön szembe az emberrel, hogy egy hagyományos / átlagos póttartály kb. 30-40%-a az, ami a hasznos hatótávra megy rá, a többi a plusz légellenállás legyőzéségre megy rá.


    Tegnap megnéztem, hogy 2 x AIM9 + 2 x Mk-84 + ALQ-131 és 2x370 gal póttankkal és póttank nélkül mit okoz egy F-16A-n (Az Operation Opera függesztményéhez erősen hajazó konfig és profil.). Tessék megkapaszkodni. Tengerszinten 90-es RPM és 10k lbs üzemanyag mellett a max. sebesség difi 0.04-0.05 Mach volt. Ez kb. 25-30 csomós sebességdifi azonos fogyasztás mellett. Tehát a két póttank szinte megduplázza a gép hatótávolságát. A póttankok jelen állapotban kb. 90-95%-ban hasznosulnak, mint plusz üzemanyag. A gyorsuláson valamennyire érezni, hogy ott vannak a tömeg miatt, de légellenállásban szinte semmi. A szuperszonikus repülést gátolják alacsonyan. Ennyi. Magasan még azt sem...

    Lehet, hogy mást nem irritál egy ilyen szintű pontatlanság, de engem azért megmozgat, hogy javítsam. Lényegében az összes komolyabb légellenállású fegyverzeté légellenállás röhejesen kicsi, legalábbis szerintem.

    Külön vicc, hogy a fegyverzet légellenállása máshogy van a gépen meghatározva és máshogy, mikor már nem a gépen van...

    A simdata fájlban axial és normal irányú multiplier van, ami mach szám és magasság mátrixoban definiálit görbékből interpolálódik ki az erő. A gépen tárolva két helyen van drag - SWD és WCD részben - és vagy egy area érték is. Látható, hogy az egyik esetben erősen magasság és sebességfüggő az ellenállás. A másik esetben meg nem igazán. Azt tudom, hogy a WCD drag értéke működik. Azt, hogy a WCD értéke megy -e, azt meg kell néznem. Egyszerre mondjuk csak egyet fogok birzgálni.