DcsabaS#41
Ha már itt járunk, nem jó összekeverni a relativitáselméletet, pláne annak egyik-másik axiomatikus felépítését a fizikával.
Hasonlóan, veszélyes "sebességösszeadási" képletnek nevezni a "sebességtranszformációs" képleteket, ugyanis az azonos vonatkoztatási rendszerben értelmezett sebességeket a relativitáselméletben is ugyanúgy adjuk össze, mint a klasszikus fizikában. A Lorentz-transzformáció viszont nem összeadás kérdése, hiszen nem ugyanazon, hanem éppenséggel különböző vonatkoztatási rendszerekben értelmezett adatokat állít viszonyba.
"ahol azt írták, hogy 300x-os fénysebességre gyorsítottak egy lézersugarat."
Na most ugye a fény mehet lassan is, és egy ilyen fénynél egy másik nyugodtan mehet akár 300-szor is gyorsabban. De itt nyilván nem erről volt szó.
Valószínűleg a c határsebességnél próbáltak meg kimutatni 300-szor nagyobb sebességet, ami viszont csak valamiféle trükkös, korlátozott értelemben sikerülhetett.
"Namost mivan, ha a szerencsétlen mágneses kölcsönhatás mondjuk olyan gyorsan változik, hogy mire a válaszmágnesesség megérkezik az indukcióból, addigra már megfordult a polaritása? Erősíti az eredeti hatást?"
A példád (ha jól értem) leginkább egy mágneses térben gyorsan forgatott mágneses momentumhoz hasonlítható. Klasszikusan ez elektromágneses kisugárzást eredményez, következésképpen energiaveszteséget és fékeződést, vagyis tartósan csak külső energiabefektetéssel tartható fenn.
A kvantumfizika annyit módosít rajta, hogy lesznek a momentumnak olyan mozgási állapotai, amikor nincs eredő sugárzás (veszteség és lassulás), de felerősítő hatás ilyenkor sincs.
"Ha a tömege nő, és mégis egyenletesen gyorsul, akkor viszont nem nehéz belátni, hogy gáz van."
A testek csak a saját (korábbi) vonatkoztatási rendszerükhöz képest gyorsulnak egyenletesen, ott viszont nem nő a tömegük!
Csak a külső megfigyelő látja úgy, hogy a sebességük fokozatosan c-hez közelít (NEM egyenletesen!), a tömegük pedig folyton nő! (Ennek sebessége a körülmények függvénye.)