Hölgyeim, Önöké a terep
-
Vlala #72 Offozni fogok. Ma reggeli sztorim egy volán mellett ülő állatról fog szólni, szerelmesregény-füzetekre hajazóan idegesítő körmondatokkal.
Reggel jövök munkába, T-kereszteződésnél egy autó beáll a felezővonal mellé, és indexel. Eddig tiszta sor, ilyenkor elénézés, jobbra húzódás és szépen, mérsékelt tempóban elmellőzés a szentírás adta helyes cselekedet, ezt is tettem. Vissza harmincig, jobbra, maradt vagy 20-25 centi a két autó között. Erre barátnőm "FÉK!"-et kiált, én meg reflexből bízom benne, beletaposok. A másik autós curva nagy szerencséjére. Mindig éber navigátorom ugyanis látta, amit én a másik autó C-oszlopától nem: hogy az autóban ülő két ember kezet fogott, aztán a jobb oldali lenyúlt a kilincshez. Igen, ott akart kiszállni, persze hátranézés nélkül, mert jobbról úgysem jöhet senki, ki is nyitotta az ajtót. Most már neki is 75 fokban nyílik az ajtaja, mint a Ladának, hehe :-) Még szerencse, hogy a lábát nem tette ki. A marhája persze be is nyomta a lökhárítómat.
Persze az ilyenkor szokásos precedens végigjátszódott, kiszállt, bemutatkozott ("Vadállat! Hogy jön maga?"), aztán a szokásos panaszkönyves jelenet következett ("Még ki sincs fizetve!") utána néhány fenyegetés, miszerint rá fog menni a gatyám az ajtajára, az első sárvédőjére (mert ügyes vagyok, azt is megnyomtam ám!) és a fényezésére, meg persze a késésért járó kártérítésre. Ha lett volna nálam egy tartalék alsógatya, rá is ment volna, mert megetettem volna vele.
Egy perc alatt hatalmas érdeklődést mutattak felénk a járókelők, egyesek látni vélték, hogy a járdán megyek (?), mások szerint legalább 110-zel jöttem. De azért akadtak olyanok is szép számmal, akik konyítottak valamit az autózás Hogyan, miként? -jéhez, és úgy látták az esetet, ahogy történt. Amikor öt perc után a fazonhoz még mindig nem lehetett szólni, mert az autója körül járkált fejcsóválva, és gyászolta, egy kicsit elegünk lett belőle, és felvázoltuk neki, hogy bontóban kb. 2000-2500-ért kapok új lökhárítót, kellene rá a pénz, amíg rendőrt nem hívok. Ezek a szavak feltámasztották a közösségünkből eltávozott autóját, kezembe nyomta a pénzt, beleült és elhajtott.
Még el sem köszönt :-(