Jól látod, én nem zárom ki Isten létezését. Főleg, hogy nem is tudom kicsoda, vagy micsoda. Ezért nem sok mindent tudok kezdeni egy olyan feltevéssel sem, hogy mi lenne, ha kizárnám. Szerencsére ettől függetlenül a kérdésed magva számomra is értelmezhető, vagyis ez:
"mi a különbség az élő és tudattal rendelkező személy és egy ugyanolyan testfelépítésű, de mégsem működő (hulla) szervezet között? mi akadályozza meg, hogy ez utóbbit újraindítsuk?"
Az élőlények szervezete többnyire igen nagy számú önszabályozó funkciót valósít meg, ugyanis az ilyenek létrejöttéhez nagyon kedvez az evolúciós mechanizmus - hiszen az önszabályozó funkciók komoly előnyt jelentenek az evolúciós versenyben. Minthogy azonban az evolúció szempontjából a minél hatékonyabb reprodukció a lényeg, az egyed élettartamát csak addig segít megnyújtani, ameddig a hatékony reprodukció el nem érhető. Az olyan problémákra, hibákra amelyek e reprodukciós szakasz után jelentkeznek, nem születnek hatékony önszabályozó funkciók. Ezért az idős élőlényben a normál élettevékenység során felszaporodhat számos olyan anyag és szerveződési probléma, amelyet nem tud megfelelően kezelni az élőlény, a nem megfelelő ("tüneti") kezelések viszont egyre több erőforrását emésztik fel, végül pedig, ami után már valamelyik létfontosságú funkcióját sem tudja fenntartani ez erőforrások hiánya miatt, beáll a halál.
Az előbbiből következik, hogy ha az emberiség hosszú élettartamot szeretne magának (tudományos hókuszpókuszok nélkül), sok-sok generáció távlatában, akkor egyszerűen azt kellene tenni, hogy ne fiatal, hanem minél idősebb korban szülessenek a gyermekek. (Ugyanis akik még idősebb korban is olyan egészségesek, hogy jól tudnak szaporodni, azok várhatóan hosszabb életre alkalmasító géneket örökítenek át.)
A halálesetek nagyobbik része egyébként egészen primitív probléma miatt áll elő, pl. mert leáll a légzés, vagy a vérkeringés. Ilyenkor az oxigénhiányra érzékenyebb sejtek perceken belül elpusztulhatnak. Fél napos oxigénhiányt egyébként több testrészünk és szervünk kibír, és egy pár napos hullában is még mindig vannak élő sejtek, pl. nőhet a körme, a haja, a szakálla. (Ezek a sejtek közel vannak a bőrfelszínhez, így jutnak valamennyi oxigénhez.)
Hogy mennyi elpusztult sejtet képes túlélni a szervezet egésze, az valószínűleg változni fog az orvostudomány fejlődésével. A legkényesebb (és legfontosabb) az emberi agy, így rajta múlik, hogy milyen mély tetszhalál állapotából tudnánk visszahozni az embert.
"de azt továbbra is fentartom, hogy a véletlennek azt nevezzük, amit nem tudunk megmagyarázni, ha ebben megcáfolnál az is jó lenne, hihetnék a szabad akaratban"
A véletlen majdnem az, amit írtál, de azért nem pontosan, és a különbség lényeges. A véletlen nem attól véletlen, hogy mondjuk én speciel nem tudtam előre, hanem hogy senki más sem tudhatta volna! Pl. az 5-ös lottót tekintve, a lottóhúzás után már nem a véletlen kérdése, hogy mik a kihúzott számok - akár tudok róla, akár nem - hanem ténykérdés. A húzás előtt viszont még véletlen, avagy valószínűségi kérdés, mert nem csak én, de más sem tudhatja előre biztosan megmondani.
Felvethetjük persze, hogy pl. Isten azért tudhatta volna előre, de ez mit sem változtat a véletlen fogalmának hasznosságán, hiszen a "nem isteni" lények előzetes információhiányát objektíve jól jellemzi. (Amúgy, vajon mennyivel látják jobban a jövőt azok, akik már "találkoztak" Istennel?)
Amúgy szerintem, ha volt teremtés, (tehát hogy egyszer lehetséges volt létrehozni valami korábban nem létezőt), akkor az most is lehetséges lehet (időről időre létrehozni korábbról nem létező dolgokat). Másszóval, a teremtés (teremtődés?) történhet most is, folyamatosan.
Az akarat szabadsága szerintem nem abszolút, de bizonyos korlátok között azért létezik.