DcsabaS#49
A tudomány ennél gyakorlatiasabb, ugyanis egyszerűen elfogadja a véletlen létezését (a definíciója: olyan esemény, amelynek kimenetelét teljes biztonsággal/pontossággal előre semmiképp sem lehet megjósolni), de függőben hagyja azt a kérdést, hogy mi a véletlen eredete.
Ha valaki önszorgalomból mégis meg akarja magyarázni (tudományosan), akkor az hivatkozhat nemlineáris rendszerekre, káoszra, kvantumfizikára, stb., de igazából ezek az elméletek is csak felhasználják a véletlent, miközben nem tudják egy még alapvetőbbre visszavezetni.
Vannak persze olyan (fatalista, mechanikus materialista) nézetek is, amelyek szerint a véletlen, mint olyan nincs is, a világon minden dolog szigorúan megszabott mederben zajlik, így a múltban már tököletesen meg volt határozva a jövő minden pillanata, ezért voltaképpen idő sincs, sem semmiféle választási lehetőség, és az egyén döntési szabadsága is csak illúzió, az Isten pedig (aki szintén csak a végzetét követheti) nem kérhet számon az emberen semmit, hiszen senki sem tehet semmi mást, mint ahogy már előre elrendeltetett. Ezzel a fatalista felfogással az a fő baj, hogy egyszerűen haszontalan, nem vezet semmilyen konstruktív elképzelésre. (De a nyilvánvaló tapasztalataink is rácáfolnak.)
A tudomány tehát megmarad annál a kettős gondolkodásnál, amely összhangba hozható a tapasztalatainkkal, vagyis hogy:
1.) a jelenségeknek vannak törvényszerű (ha tetszik változatlan) elemei is,
2.) miközben vannak véletlenszerű (ha tetszik újszerű) elemei is, bármi legyen is ezek oka.
(Amúgy a törvényeket szimmetriákra szokás építeni, a véletlent pedig ennek spontán sérülésére.)
A viszonylag nyitott gondolkodású vallásos emberek számára egyébként a következőkkelel szoktam emészthetőbbé tenni az evolúcióelméletet:
1.) Megteheti-e a mindenható, hogy bizonyos szándékait úgy érvényesítse, hogy azok számunkra törvényeknek tűnjenek? (A válasz: IGEN.)
2.) Megteheti-e a mindenható, hogy bizonyos más szándékait meg úgy érvényesítse, hogy számunkra garantáltan kifürkészhetetlen (azaz véletlenszerű) maradjon? (A válasz: IGEN.)
3.) Megteheti-e a mindenható, hogy pl. a szaporodás TÖRVÉNYSZERŰSÉGEIT a mutációk VÉLETLENSZERŰSÉGÉVEL kombinálja, majd pedig a körülmények segítségével SZELEKTÁLJA? (A válasz: IGEN.)
Az előbbi "IGEN" válaszok után a következőt mondhatjuk: Isten megteheti, hogy az evolúciós mechanizmus működjön. A természettudósok ebből csak annyit használnak, hogy látják, elfogadják és kihasználják az evolúciós mechanizmust, de nem firtatják, hogy Isten van-e mögötte, mármint a törvényszerűség és a kifürkészhetetlenség kettőse mögött, ugyanis ez már egy további kérdés, mégpedig az evolúció működéséhez és felhasználásához felesleges.