kapcsolat a halottakkal
  • ZilogR
    #125
    és válasz a #120-ra is: jómagam se nem hívő, se nem ateista nem vagyok - olyan állapot, mint amikor egy gyilkosnak van a tárgyalása: ő akkor a bűnös/ártatlan határán lebeg, míg meg nem bizonyosodnak a valóságról a tények alapján.

    Azt ellenben nem hiszem, hogy örökölt tulajdonságunk a minták keresése, ez inkább célszerűségből alakul ki. A játékmackónak sincs arca, csak azt mondjuk - pusztán célszerű okokból, hogy tudjunk róla beszélni, hogy el tudjuk magyarázni a pityergő gyermekünknek, hogy nincs semmi baj, stb...

    Ha az ember az elnagyolásra való hajlandóságát (ami segíti a mintázatok felismerésében, lényegében ez a "jé, ez pont olyan, mint az" észrevétel) félreteszi, akkor tud reálisan érzékelni és pontosabb képet kapni a világról. Persze a mintázatok felismerése nélkül nem jutna előrébb a természettudomány - pl.: a sárga és a kék autó falnak ütközése között nincs sok különbség és a színnek nem sok szerepe van... ;) :P

    Az embert hamar becsapják az érzékszervei, jobb az ilyen mintázatosdit mérő/kiértékelő(számítógép szoftverek) eszközökre bízni.