-
Stormreaver #183 Az "úgy viselkedik" alatt nem valamiféle morális, vagy erkölcsös viselkedési módot értettem, én sem szeretném ugyanis a dolgot olyan módon leegyszerűsíteni, hogy aki vallásos az jó, aki meg nem az rossz.
Arra akartam pl. Sztálin és "viselkedése, cselekedetei" kapcsán utalni, hogy attól még nem tekinthető ez az ember vallásosnak, mert esetleg életének bizonyos szakszában tett erre utaló kijelentéseket, ha mindeközben (vagy utána) fellépett az egyházakkal szemben, és nem csak hogy nem tartotta meg a vallás tanításait, hanem éppen azokkal ellentétes nézeteket vallott. És itt nem akarom semmilyen módon minősíteni (jóként vagy rosszként) az ő vallással ellentétes cselekedeteit, csak mint tényt írom le, és utána -saját véleményként- azt fűzöm hozzá, hogy az ilyen ember szerintem nem tekinthető vallásosnak.
Lehet hogy ez így nem jött át egyértelműen az előbbi kommentemből, de ezt akartam leírni :)
Persze itt most keverednek egy kicsit a vallás és a hit fogalmai (amik ugye nem ugyanazt jelentik), de ha megnézed, én Hitlerről sem állítottam egyik hozzászólásomban sem hogy ateista lett volna, csak annyit, hogy nem volt vallásos (mert az aztán tényleg nem volt).
Az igazság az, hogy nem tudom isten-hívő volt e, vagy sem, de valószínűnek tartom hogy életének bizonyos szakaszában annak gondolta magát, máskor meg nem, és persze lehet hogy tévedek. Én eddig is "csak" a náci ideológiáról állítottam, hogy az alapvetően egy ateista világnézet volt, nem pedig az egyes emberekről, akikkel ez az ideológia utólag szemlélve összeforrt.
A másik dologban pedig azért védem a katolikus egyházat (azzal együtt, hogy valamennyire magam is hibásnak érzem a vezetését), mert egy kicsit azt látom: utólag már mindenkinek könnyű okosnak lenni. Lehetett ugyan hallani zsidó-üldözésről nyilvánvalóan a háború alatt (sőt már előtte) is, de a látvány még a Szövetséges csapatokat is megdöbbentette, amikor elérkeztek a haláltáborokig és világossá vált nekik, hogy mi is folyt itt korábban...Ami azt illeti, még maguk a zsidók jó része sem (!) akarta elhinni nagyon sokáig, hogy ezeknek a kósza pletykáknak lehet valóságalapjuk. Hogy nekünk sokkal jobb rálátásunk van a dolgokra utólag az természetes, de az akkori emberek (ideértve az egyházakat is) nem biztos, hogy olyannyira jól informáltak lettek volna ezekkel az ügyekkel (illetve ezek súlyosságával!) kapcsolatban, mint mi 50 évvel később.