A Biblia és a keresztény vallás értelmezése, gyere be ha van kérdésed, és válaszolj a feltttekre, ha szeretnél.
-
ManoNegra #5226 "Az első összefüggő nyelvemlék, a bódvai temetési prédikáció-vázlat,
egyszerű szavakkal visszaidézi a Paradicsomi Történetet. Történt egyszer,
hogy egy előadásban ez ősi történetet említvén, kérdezi egy hallgató:
- Mi szükség van erre a mesére, amikor a tudomány már régen túl van
az effélén?
- Éppen hogy nincs rajta túl, mert ez a történet igaz.
- Ön hiszi, hogy igaz?
- Én igen, mert, sajnos, semmi sincs ennél igazabb.
- Hogy' hihet ebben a mesében egy művelt ember!
Avval megvetően otthagyott. Azóta adósa vagyok felvilágosult hallga-
tómnak, hogy elmondjam neki, miért igaz ez a történet. Miért olyan hát-
borzongatóan igaz. S miért nincs egy mákszemnyi ellentétben sem a tisz-
tességes tudománnyal. Most megkísérlem, a házbizottsági balga döntés
hátterének megvilágítására.
*
Mindjárt előre kell bocsátani, hogy a bűnbeesés és az Édenkertból való
kiűzetés története nem dokumentumokon alapuló tudományos értekezés,
hanem mítosz. Attól, hogy valami mítosz, lehet nagyon-nagyon igaz. Mert
a mítosz nem más, mint egyéb eszközökkel nehezen leírható valóságok
költői és szellemes metafórája. S mint ilyen, még a gyermek számára is
érthető.
Ádám és Éva tragikus históriája egyszerű és világos képekben elbeszélt
párhuzama egy bonyolult, több millió éves, majd egy kb. tízezer éves fo-
lyamatnak. Voltaképpen az emberi faj viszonyáról szól a természethez és
önnönmagához (lévén maga is a természet része). Metaforikus és áttételes
ábrázolása annak, hol és hogyan tért rá az ember a természetnek megüzent
háború útjára, hogyan bocsátkozott bele egy elvakult harcba, melynek so-
rán minél többet hódít, annál többet veszít s jut mind közelebb ahhoz, hogy
önmagát is elveszítse.
A történet olyan régi, hogy héber megfogalmazója (fordítója?) még "is-
tenekről" beszél benne, hiszen "Elóhim" többesszám. A történet még az
egyistenhit előttről való. Ezek az istenek, illetve a később egyetlenként fel-
ismert Isten a Világegyetem energiáinak, erőinek és törvényeinek összessé-
gét jelenti, illetve, mint mindennek Létrehozóját, személyesíti meg. Maga
a "Homo sapiens" faj egyetlen emberpárban, tehát két emberi személyiség-
ben ábrázolva áll előttünk: ő Ádám (magyar jelentése: ember) és felesége,
Éva (Havvah, magyarul: élet).
A természet, a Föld, az élő bolygó megfejthetetlenül bonyolult és még-
is tökéletesen szerkesztett rendszere a történetben egy kert: a Paradicsom
(ez a szó maga is kertet jelent). Ez a kert a szerves élet káprázatos változa-
tossága. A változatosság csúcsán áll az időben legkésőbb alkotott teremt-
mény (ez nyilvánvaló, hiszen a teremtés technológiája az Evolúció), az
"Elóhim" földi képviselője, mintegy másolata: hatalmas és fejlődésre ké-
pes új-agykérge (kapacitásának jórésze ma is kihasználatlan) nagy jövőt
ígér neki, ha a rendszerbe eleve-rendelten beilleszkedik. Más szóval, ha a
kertben, a Teremtő intézőjeként, "titkára"-ként, felelős és elszámolásra kö-
telezett "kertgondnokaként", a Teremtővel és a többi teremtménnyel
összhangban, az utóbbiak javára él és gondozza a teremtés rendjét.
A kertben - a természetben - minden a teremtmények rendelkezésére
áll. A DNS-molekulák, ezek a megszámlálhatatlan remekművek, istenien
művészi kavalkádban vándorolnak szervezetből szervezetbe, örökmozgá-
sukat a táplálék lánc táncrendje vezérli, s ez az örökmozgás meg nem áll.
Az időbeli határtalanságot a kertben az Élet fája biztosítja.
S mégis: ott áll egy tilalomfa. Egyetlen egy fa tilalmas, és az kizárólag
és megmásíthatatlanul a Teremtőé: a Jó és Rossz Tudásának a fája. Az Élet-
fa addig "garantálja" a fajok végeláthatatlan és formaváltoztató életét,
amíg egy teremtmény a Jó-Rossz Tudásának fájáról nem szakít. Az ember
az egyetlen, ö, az istenmásolat, akit erre figyelmeztetni kell. Ez a fa a nép-
mese hetedik szobája: szerencsétlenséget zúdít magára, aki felnyitja. Ha-
lálnak halálával hal az a faj, mely megkóstolja a Teremtés titkát rejtő gyü-
mölcsöt.
Mit jelent a .Jó és Rossz Tudása"? Azt, hogy a rendszer fennmaradása
szempontjából mi jó és mi rossz, egyedül a rendszert létrehozó és erőfor-
rásként a rendszeren kívül és magában a rendszerben is lakozó Teremtő
tudja. Egyes-egyedül a természet képes a maga rendszerműködését irányí-
tani: elég a rendszer egyetlen elemét kivenni, más pályára állítani, s máris
zavar támad a rendszer egészében. Ha az ember magához veszi a gyümöl-
csöt, ha előbb fogja tudni, mi "jó" és mi "rossz", mintsem a Teremtő ezt
egyszer a tudomására hozná egy olyan pillanatban, melyről Ő állapítja
meg, hogy célszerű és alkalmas, - az ember a maga kizárólagos szempont-
jából fog különbséget tenni aközött, ami neki jó (ami az ő érdekében áll,
szemben a többi teremtménnyel) és aközött, ami neki rossz (ami nem szol-
gálja az ő érdekét, vagyis előnyét a többi teremtényhez képest). Akkor pe-
dig eljegyzi magát a halállal, mert botorul belenyúl a rendszerbe, elrontja
a teremtést, elvágja magát az éltető Természettől - az Életfától - összeza-
varja a léptékeket, s diadalmasan belerohan a megsemmisülésbe.
"Isa ki nopun ejindül oz gyimilcstül, halálnek haláláal holsz," Nagyjá-
ból hárommillió évig élt együtt az ember a természettel, a természet rend-
jében. Evett a kertnek minden fájáról, vagyis gyűjtögetett, s ha a táplálék-
lánc tagjaként fehérjére éhezett, megette egy-egy teremtmény-társát, va-
gyis vadászott. S eközben gondolkodott és nevet adott mindennek, mi kö-
rülte volt. Ember volt, Isten arcmása.
Újabban az látszik valószínűnek, hogy mintegy 35 ezer évvel ezelőtt
kapta meg a beszéd, azaz a nyelv, mint rendszer ajándékát.
Mintegy tízezer évvel ezelőtt (hiszen "csak tegnap!) - lehet az tizenkét-
ezer év is, vagy valamivel több - egy napon megszólította őt a Hüllő.
A Biblia-fordítás kígyóként jelöli, hiszen a hüllők ismerete a kígyóra
szűkült le akkoriban, de - a történet szerint - ez nem lehetett a ma ismert
kígyó, hiszen csak az ember bűnre-csábítása után kapja meg az ítéletet,
hogy csússzék-másszék, lábatlanul. Hüllő volt, két lábon állt; a Tyranno-
saurus volt, vagy emléke (a génekbe írva). Arra ösztönözte miv isemüköt,
Ádámot, hogy szakítson a tiltott fáról: az istenek irigyek, nem akarják,
hogy az ember olyan legyen, mint közülük egy, hogy az ember isteni szint-
re emelkedjék, hogy az ember képes legyen az egész Teremtés fölött ural-
kodni, s azt tenni, ami számára minden pillanatban a legjobbnak látszik.
Az öshüllök, a "dinók", a Jurában benépesítették volt a Földet, a Krétá-
ban kihaltak, de azóta is ott rejtőznek az ember tudattalanjában.
Tudnivaló, hogy az embernek agya őrzi a maga teljes evolúciós felépí-
tését. A teremtés technológiájában az egyes rétegek egymásra épülnek. Az
emberi agy legmélyebb része a "hüllökomplexum", erre rakódik rá a lim-
bus (az emlős-agy legfontosabb része, az emberi agyszerkezetben az érzel-
mek székhelye); a legfelső emelet az agykéreg, már az emlősöknek is tulaj-
dona, de az embernél, mint "új-agykéreg", neocortex, a legnagyobb agyhá-
nyad: hatalmasan kibővült és itt lakozik az emberi értelem és intelligencia.
Tévedés volna vélni, hogy a "hüllőkomplexum"-ban el raktározott emlé-
kek és magatartásminták nem vesznek részt agyunk működésében. Tudat-
talanunk jó részének ez a búvóhelye. Ez az emberi agy alvilága. S innen
mindenféle hüllö-ösztönök törnek föl, ragadozó Tyrannosaurus-ösztönök
is, és ezeket a neocortex visszaparancsolja az alvilágba (az erkölcsi érzék,
a neveltetés, Freud szótárában a "felettes Én").
Ha visszaparancsolja. Amikor visszaparancsolja. Ha képes rá. Talán tíz
évezrede, talán régebben, a hüllőkomplexumból kiszabadult egy ösztön,
egy "késztetés" és hatalmába kerítette az új-agykéreg ráció-készletét. S az
ember szeme kinyílott arra, hogy a körülötte levő világ ura lehet. Hogy
más teremtényekre kiterjesztheti a maga hatókörét, jóllakottságon túl a fö-
lény mámorát. Hogy ott kényszerítheti sarjadzásra a növényt, ahol ő akar-
ja, ő jelölheti ki helyét. Hogy több állatot is lemészárolhat, mint amennyit
megeszik, s így ő lehet élet és halál ura. Hogy kisajátíthatja a Föld termé-
sét s más teremtényt kizárhat abból. Hogy az élettelen tárgyakat - a követ
- s az élő növényt - a fát - ha kőbaltával kivágja, felhasználhatja hatalmá-
nak kiterjesztésére.
Most már tudta, mi a jó. Az élvezet a jó. A hatalom a jó.
Ez volt a bűnbeesés. Mostanában, tudományosan, "újkőkori forrada-
lom"-nak becézzük. Ekkor lett az ember a Föld "istenévé"; ráébredt, "mi jó
neki", s úgy találta, hogy a hatalom igen jó. Évmilliókig csak azt érezte:
"ah, élni, élni, mi édes, mi szép", ama pillanattól jelszava: "és úrnak lenni
mindenek felett". S ráébredt arra, hogy Éva meztelen, s az élvezetet füg-
getleníteni lehet a természet órájától. S tápláléka, élvezete szaporodván,
ivadéka is hatalmasan megszaporodott. S a szaporulatnak új föld kellett, s
ha az foglalt vala, ha ott más embereket lelt, amint gyüjtögettek, vadásztak
vagy legelésző csordákat kísértek, akkor azokat az embereket leöldöste,
földjüket elfoglalta. A földművelő Kain agyonütötte Ábelt, a pásztort. És
sorban létrehozta Sumért, Asszíriát, Babilont, Egyiptomot és Rómát és a
Brit Birodalmat és Amerikát és a Hetek Klubját.
Az ember elvesztette a Paradicsomot, azután megfosztotta tőle a többi
teremtményt, azután Róma puszta szórakoztatása kedvéért kiirtotta Észak-
Afrika állatvilágát, azután letarolta a hegyek erdőségeit s még a csemetéket
is lelegeltette, majd rávetette magát az energiákra, hogy rabszolgáivá tegye
őket, hozzáfogott a Föld totális kirablásához és azt mondta rá: "ipari forra-
dalom" ; versenyt rendezett a pazarlón habzsoló fogyasztásban, lihegett a
végeláthatatlan növekedésért, megzavarta a levegő oxigén- és szénháztar-
tását, felbontotta az atommagot, belenyúlt a DNS-be, a tengert, az élet for-
rását halálos hulladékkal mérgezte, belekontárkodott az Óceánok áramlata-
iba és rendetlenséget csinált a légkörben, fajok ezreit ítélte halálra, össze-
szennyezte a vizeket és a termőtalajt, termékeny mezöket tett sívó homok-
ká. S előállt az a hányaveti nemzedéke, mely elpusztítván a holnap életfel-
tételeit, felfalja, megöli önnön gyermekeit, kiknek egy irdatlan szeméttele-
pet hagy örökül.
"Nöm héjon mugánek, gye mend ü fojánek halálut evék." Kik azok? Mi
vagyunk."
Sándor András A történelem elmezavara (Látleletek, 1987-1996) 156-160 old.