A Biblia és a keresztény vallás értelmezése, gyere be ha van kérdésed, és válaszolj a feltttekre, ha szeretnél.
-
forrai #3901 Hasonló a gondolkozásunk, vagy az érdeklődésünk, bár nem ide, egy "lelkesebb" topikba illő.
De amit írsz, az szerintem csak az egyszerű tudat, amivel minden rendelkezik, és ami valóban, lehet úgy is mondani: vezérelt.
A tudat minőséget vált ott, amikor már szabályozott, vagyis van emlékezete, az alapján értékel, és tervez. Végeredményben pedig képes modulálni az egyszerű tudatot: vagyis az észlelés, döntés, cselekvés folyamatát, akár ellentétesen is.
Ahogyan a nótában is, ahol az ésszerűséget az Edesanya oktatgatja:
- "...emez gazdag, ezüst pityke, fityeg a dolmányán...",
a leánya meg zokogva:
-"...De Ídesanyám, nekem az keeellll- az a rongyos-régi..."
Szóval még cifrázza is, hogy kiráz a hideg...
Vagyis ebből egy olyan tudatos döntés- sorozat látható, ahol az egyszerűbb, vezérelt tudatot felülbírálja az alkotó, tervező tudat, az adott esetben azonban nem biztos, hogy jól?
No- ennyit a magasabb szintü tudat Jó- Gonosz döntéséről.
Pedig Leonardo Da Vinci Utolsó Vacsora műve is egy vallásos példabeszéd arról, hogy a Jó és a Gonosz közötti döntés milyen bonyolult, hogy csak egy magasabb (iseteni) tudati szinthez közelítve ítélhető meg.
Leonardo szép példabeszédét (amit meglehetősen merész formában adott elő) már akkor átfestették, majd hagyták tönkremenni, és most azzal tetézik, hogy tartalmilag is meghamisítják.
Nem véletlenül hivatkozom reá. Hanem pont azért, mert a mi korunk gondolatvilágát Michelangelo, és Ő fogalmazták meg. A kettőük filozófiai küzdelmét tükrözi az 1503-1505 évek Firenzéje. Mert akkor, és ott született meg korunk domináns énje- Michelangelo modernizmusán keresztül. De a hátterében, ha megrongálva is, azonban Isten által minden pusztítástól, még a bombától is (1943) megőrizve, Szent Margit mellette lévő arcképével együtt ("Regina Ungarie" szintén Leonardo keze nyoma) együtt mégis megvan az "Utolsó Vacsora"!
Hogy erről Ti semmit nem tudtok, ha meg tudjátok is, fel nem foghatjátok, hát...talán majd egyszer, valamikor, mégis...megérthetitek. Mert szükségetek lesz reá!
Csak azért idézem ezt a mostanában sohase hallott szép nótát, hogy közelebb kerüljünk a "lélekhöz" (egyébként kellemes hangom van,a macskák is kísérnek...)