-
#679
Megindultak a találgatások az utódrólA keresztény kultúrkör legnagyobb hatású egyéniségét gyászolják II. János Pálban
--------------------------------------------------------------------------------
II. János Pál 26 éves pápasága a XX. század leghosszabb pontifikátusa. Megválasztása nagy meglepetést keltett, és jelentős reményeket ébresztett a zsinat utáni útkeresésben élő katolikus egyház számára. Kérdés, mi valósult meg a reményekből és mi maradt továbbra is megválaszolatlan.
Karol Wojtyla a lengyel pápa újításaival hoszszú évekre meghatározta a Vatikán követendő egyházpolitikáját, udóda aligha fog szakítani az utóbbi negyed század gyakorlatával.II. János Pál modern egyházf?nek bizonyult a tömegkommunikáció kezelésében és az evangelizáció új módszereinek alkalmazásában. El?dei igen ritkán léptek ki a Vatikán falai közül. A Keletről jött pápa viszont soha nem látott vitalitással járta a világ országútját, hogy eljusson a legtávolabb él? hívekhez is. A bíborosi testület létszámát VI. Pál 1975-ben 120 főben maximálta, ám II. János Pál e szabályt figyelmen kívül hagyva, 1979 óta id?legesen többtagúvá növesztette a testületet. A bíborosok 80 éves korukig papabilék, vagyis jogosultak pápaválasztásra, illetve választhatók pápává. Konzervatív irányultság
A 80 évesnél fiatalabb bíborosok száma jelenleg 117, s közülük mindössze három akad, akit ne II. János Pál nevezett volna ki. Az egyház történetében megszokott gyakorlat, hogy minél inkább a saját irányvonalát folytató bíborosokkal igyekszik körülvenni magát a pápa. Ez a trend a teológiában er?teljes konzervativizmust jelent, különösen a II. vatikáni zsinat pápáihoz, XXIII. Jánoshoz és VI. Pálhoz képest elemzi a hvg online. E konzervativizmus főként az abortusz, a nők pappá szentelése, a cölibátus, a fogamzásgátlás és más, az egyházat megosztó társadalmi kérdésekben nyilvánult meg. Ugyanakkor mint média-pápa, több mint száz országban tett utazása alkalmával és nagy számú enciklikájában, következetesen kiállt a szegények, a nők, a gyermekek jogaiért, a más keresztény felekezetekkel, a zsidósággal, sőt az iszlámmal való megbékélés s általában a béke mellett. Amire az egyház történetében soha nem volt példa, a zsidóságtól és a protestánsoktól bocsánatot kért egyházának b?neiért. Rendszeresen imádkozott más vallásúakkal, a pápák közül els?ként látogatott el a római zsinagógába, s a Szentföldön is zarándokutat tett.Átmeneti volt a türelem
Pápaságának utolsó évtizedében egy ideig úgy tűnt, hogy a katolikus egyház komoly lépéseket tesz a protestantizmussal való megbékélés irányában. Az évszázad ökumenikus eseményeként jellemezték elemzők, amikor a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség képviselői 1999. október 31-én, a reformáció emléknapján visszavonták a kölcsönös átkokat, s közösen nyilatkozatot adtak ki arról, hogy az üdvözülés egyedül kegyelemből, hit által, nem pedig érdemek szerint lehetséges; vagyis ebben a katolikus egyház csaknem ötszáz év után gyakorlatilag elfogadta Luther álláspontját. Egy évvel később, 2000. szeptember 5-én érte aztán az ökumenikus párbeszéd elkötelezettjeit a hideg zuhany: a Dominus Iesus című enciklika, amelyet már nem a pápa, hanem Joseph Ratzinger bíboros jegyzett. Az enciklika a korábban testvéregyházaknak titulált protestáns felekezeteket mivel püspöki leszármazási vonalukat nem tudják Szent Péterig visszavezetni nem is tekinti igazi egyházaknak, legfeljebb vallási közösségeknek. Azóta Ratzinger és a konzervatívok befolyása az egyházban tovább nőtt.
Merészen változtatott
A csaknem egyedül II. János Pál által kinevezett pápává választható bíborosok legtöbbje elemzők értékelése szerint konzervatív nézeteket vall, de szociálisan érzékeny. A most elhunyt egyházfő regnálása idején világszerte megváltozott a katolicizmus híveinek aránya, a súlypont Európáról a 3. világ felé tolódott. A bíborosok körében is csökkent az olaszok, s nőtt a latin-amerikaiak és kelet-európaiak aránya. II. János Pál egy 1996-os rendeletével megváltoztatta azt a 13. század óta érvényes szabályt is, amely szerint az új egyházfőt a pápaválasztó konklávénak kétharmados többséggel kell megszavaznia. Az Universae Dominici Gregis (A nyáj egyetemes uráról) kezdetű rendelete értelmében a pápa megválasztásához ezentúl egyszerű többség is elegendő lesz.