patiang#674
Az, hogy mi az igazság szerintem soha nem fogjuk megtudni. Véleményem szerint a világegyetemből, s annak törvényeiből, csak annyit tudunk meg amennyi megadatott. Mert vegyük csak az un. feketelyukat. Mindenféle elméletek születnek, amelyek soha nem lesznek bizonyíthatóak. Matematikával? Nos hát Párizsban tudósok MATEMATIKAILAG bebizonyították, hogy a repülés /nekünk/ fizikai képtelenség. És most? Kb. ez olyan mintha mi egy kétdimenziós világban élnénk. Ebbe a térbe egy háromdimenziós térben élő lények bedobnak egy gömböt. Te mit fogsz látni belőle? Mindig csak egy-egy szeletet, s ha rettentő okos vagy felállítasz egy elméletet, mely vagy helytálló, vagy sem. A húrelmélet szerintem többé-kevésbé érthető is. Ha igaz, hogy a Nagybumm előtt minden egy matematikai pontban létezett /melynek nincs kiterjedése /, akkor a mostani fizikai anyag csak mint energia létezhetett, melyről elképzelhető az oly mértékű tömörödés. Csak hát mint minden elmélet, ez is megkérdőjelezhető.
Azt mondta az egyik prof.: Fiaim tudjátok ez úgy van, hogy én hülyébb vagyok mint ti. Miért? Azért mert, ha a tudást egy körnek vesszük, s minél jobban tágítjuk az átmérőjét, annál több lesz a még ismeretlennel érintkező része.
Természetesen mivel a tudósok a tudósok, kénytelen vagyok az ő igazukban hinni.
Olvastam, hogy a világegyetem /ez lehet többrétegű is / tulajdonképpen a végtelen nyugalom és a végtelen rezgés között egzisztál. Hogy most az általunk észlelt része hol helyezkedik el, ki tudja. Az un. kritikus tömegű csillagok, melyek önmagukba robbannak, hova teszik anyagukat? Nem-e egy magasabb energiaszintre jutnak, mely számunkra érthetetlen?
Végső elmélet nincs, és nem is lesz soha.
