utility#471
"A „Wheeler-Feynman-féle elnyelési elméletként” ismert elmélet legújabb változatában (a témavezetők mindig megtalálják a módját annak, hogy az ő nevük kerüljön előre, ha az irányításukkal dolgozó egyetemi hallgatóval közösen felfedeznek valamit) a rezgő elektron retardált és avanzsált hullámokat egyaránt kibocsát (a jövő, illetve a múlt irányába). Ha ezek a hullámok bárhol (térben és időben egyaránt értve) a Világegyetemben összetalálkoznak egy elektronnal (pontosabban szólva, bármilyen elektromos töltésű részecskével), akkor a másik elektront rezgésre késztetik. Ez a rezgés azt jelenti, hogy a másik elektron is sugárzást bocsát ki, természetesen mind a jövő, mind pedig a múlt irányába. Ennek eredményeképpen az elektromágneses hullámok egymást átszövő tengere jön létre, amely hullámok - az egyetlen elektron rezgésének eredményeképpen - az egész Világegyetemet kitöltik. A hullámok nagyrészt kioltják egymást, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fényvisszaverődésének kvantummechanikai leírásánál láttuk. Egynémely hullámok azonban, a jövőből és a múltból egyaránt, visszatérnek az eredeti elektronhoz, és kifejtik azt az ellenállást, amire az elektronok gyorsítással szemben mutatott viselkedésének magyarázatához szükségünk van."
