-
#212
"De én mindig azt mondom, nem a képletek miatt olyan a valóság amilyen. A képletek lettek a valósághoz igazítva.
Miért vonza a Föld a dolgokat? Mert megteheti. Ez van.
Miért kék az ég? Csak.
Őszintén , nem mindegy... :))))))"
Minden itt kezdődik. Ezeket a kérdéseket tettük föl kisgyerek korunkban, és ezek egy életen át végigkísérnek. Hopp... most görgettem egy hozzászólással feljebb, és látom, ugyanezt írta le tomcat.
A magyarázat soha nem lehet kielégítő, és elég mély bölcsességre vall, amikor valaki ezt felismeri. Tegnap vagy tegnap előtt úgy ébredtem, hogy amikor elindultam a fürdőszoba felé elgondolkodtam, hogy mi késztet minket születésre, különlétre, arra, hogy úgy lássuk ezt az univerzumot, mint ahogy látjuk, érzékszerveken, öntudatunkon keresztül, onnan, ahonnan a gondolatok, ahonnan a képletek jönnek. Nem lenne egyszerűbb ezek nélkül? A világ miért nem tudott volna egyszerűen nem létezni? Mi oka van létezésre nemlétezés helyett? Van egyáltalán az érzékelt formáknak valóságtartalmuk, vagy mindez csak káprázat, és a valóság ezek mögött áll?
Az a helyzet, hogy a világ magában nem tudja magát létezőnek, vagy nemlétezőnek nyilvánítani, csak mi. De mi is a világba tartozunk, szigorúbban véve nem különbözünk tőle, akkor megszülettünk, hogy megismerjük magunkat?
A "miért" egy régi paradoxon, vajon a világ nem tudja, miért létezik.
Most belegondoltam, hogy mit is jelent a "mindegy" szó. Szerintetek? Az értés értésre, a látás látásra, az érzés érzésre.. korlátozza a valóságot, mi lényegi van a valóságban?
Itt a "csak" nem fölényeskedést jelent, ahogy kivettem, hanem valami sokkal mélyebbet, valami bölcset.
A képlet a valóság megnyilvánulása, akkor oda jutunk, mint ha két tükröt állítanánk egymással szembe, mert vajon ki akarja leírni a valóságot, talán saját maga..
Ma azzal foglalkozunk, hogy hogy írhatnánk le minél jobban a valóságot, de előbb azt kéne megismerni, aki le akarja írni a valóságot, mert talán abban minden benne van, ezek a kérdések mind onnan jönnek, ahonnan a válaszok.
tomcat 207-es hozzászólását olvasva:
"A lényeg valami olyasmi, hogy MINDannyian EGYek vagyunk és befolyásolunk, befolyásolva vagyunk.." -egy kis játék a szavakkal.
Már kétszer ébredtem így, mint ha nem lennék külön semmitől, és attól függetlenül, hogy láttam menni az autót lent az utcát, mint ha ez a mozgás nem is történne. Legkönnyebben ezt úgy tudom megfogalmazni, hogy nem állt fönt megfigyelő és megfigyelt kettőssége, és most mégis könnyen írok róla úgy, mint én tapasztalatom, valójában nem-tapasztalás volt.