-
Candi #1350 Ez jó meglátás, még gondolkodom a dolgon. Először a Mátrix c. filmben látott egyszerű, kockákból álló térhálóra gondoltam, de abban ugye az átlókig tartó út hosszabb mint a szomszédos rácspont távolsága. Aztán gondoltam a gömbszimmetrikus rácsozatra, de igazából ez sem modellezné pontosan a hipotézisem, mindenesetre már jobb közelítés. Végeredményben a bármely irányban azonos távolságra lévő rácspontok ötlete sem nagyobb őrültség, mint jónéhány, kísérletileg már igazolt feltevés a kvantumvilágban.
Kísérlet: indirekt módon bizonyítva, tételezzük fel, hogy létezik az éter, és ezzel együtt az abszolút nyugalmi helyzet (ANYH). Építsünk egy űrállomást az űr egy olyan pontján, amely a lehető legtávolabb van minden gravitáló testtől (zavaró hatások redukálása). Űrállomásunk ekkor az ANYH-hez képest egy bizonyos sebességgel fog haladni valamilyen irányban, de nem tudjuk melyik irányba és mekkora sebességgel.
Űrállomásunkon építsünk apró űrhajókat, melyekbe egy-egy stopperórát helyezünk el. Indítsuk el mindet azonos időpontban (az űrhajócskákat és az órákat is), azonos gyorsulással, de különböző irányokba. X idő eltelte után fordítsuk meg őket, és azonos sebességgel reptessük vissza őket az űrállomásunkra. Ekkor a sok űrhajó közül valamelyik űrhajónk először folyamatosan lassul az ANYH-hez képest, majd azt elérve újra gyorsulni kezd, majd ugyanezt a folyamatot visszafelé is lejátszva visszatér az űrállomásunkra.
Ezen űrhajó ismérvei a visszaérkezését követően:
- Az órája a visszaérkezést követően a legtöbb időt mutatja (legtöbbet "öregedett" a kísérlet alatt);
- Az űrhajó a legkevesebb energiamennyiséget használta el a gyorsításokhoz, így neki maradt a legtöbb üzemanyaga (legkisebb mértékben nőtt a tömege).
Kérdés: Ha valóban nem létezik ANYH, akkor hol a hiba a gondolatmenetben?