-
Candi #1346 Nem hullám VAGY részecske, szerintem. Mindkettő egyszerre; vagyis méginkább egy olyan állapot(változás)a a tér adott részének, amely magasabb energiaállapotba kerül a tér többi részéhez képest, miközben a fény formájában megnyilvánuló energiamennyiség áthalad rajta.
Amikor gerjesztesz egy elektront (energiát közölsz vele, mondjuk fény (EMS - elektromágneses sugárzás) formájában, azaz "rávilágítasz az elektronra egy zseblámpával"), akkor az elnyeli a vele közölt energiát. E közben egyre gyorsabb rezgésbe jön. Így jó közelítéssel azt is mondhatjuk, hogy mechanikus, vagyis mozgási energia formájában eltárolja a vele közölt fényenergiát. Később, amint az energiaközlés megszűnik ("kikapcsolod a zseblámpát"), az elektron visszaugrik az eredeti, gerjesztetlen állapotába, miközben kisugározza az addig eltárolt energiát fény (EMS) formájában. És itt van a kutya elásva a fény kettős természetét illetően.
A lényeg az, hogy az elektron csak nagyon pontosan meghatározható energiaszintekre ugorhat, gerjesztődhet (Hidrogénatom energiaszintjei). Amint megfelelő mennyiségű energiát raktározott el a zseblámpád fényéből, egy energiaszinttel magasabb, gerjesztett állapotba kerül. Ha most kikapcsolod a lámpát, az elektron hamarosan (a másodperc töredékét, milliárdodrészét követően) visszaugrik az előző energiaszintre, miközben fény (EMS) formájában kisugározza az addig elraktározott energiát. Amennyit elnyelt, ugyanannyit sugároz ki.Mivel nagyon pontosan meghatározható a nagyobb energiaszintre történő gerjesztéshez szükséges energia mennyisége, így nagyon pontosan meghatározható a visszaugrás közben fényként (EMH-ként) kisugárzott energia mennyisége is. Ez a kvantuma, vagyis egysége az EMH formájában kisugárzott energiamennyiségnek, tehát ez lesz az egy fotonnyi, egy fénykvantumnyi energiamennyiség. Ilyen értelemben mondjuk azt, hogy egy fotont sugároz ki az elektron, miközben gerjesztett állapotból alapállapotba ugrik vissza. Ám a kisugárzott energia valójában EMH formájában szakad le az elektronról. Vagyis a fény (és minden EMS) alapvetően hullámtermészetű, amely az általa hordozott energiamennyiség alapján nagyon jól kvantálható, vagyis egységekre bontható. Mindig és mindenkor megtartja ezt a kettős természetét, és csak a végzett kísérletek jellegéből következik, hogy mikor melyik formája érvényesül inkább.