Albertus#1259
Igen, értettem. Csupán azért kaptam az alkalmon, hogy a vasat a gyémánttal összehasonlítva a kötések energiáit hasonlíthassam össze.
Ezzel jelezve azt, hogy nem a tömörség vagy a kitöltő anyag mennyisége határozza meg elsősorban a kűlső tapasztalást.
A másik szempont ami még szóba sem került: Ha már ennyire nagyon "üres" az anyag, akkor miért nem tolhatók össze a szomszédos atomok?
Mert ugye mi, általában az ürességgel a kölcsönhatás mentességet is párosítjuk a tudatunkban.
Azaz nem lehet csupán a térfogat kitöltésével jellemezni az atomot,
amikor gigászi mennyiségű foton áramlik a mag és az elektronfelhő között.
És bár a fotonoknak piciny a kiterjedésük, és tömeget sem rendelünk hozzájuk, de az áramlásukkal, gázszerűen "kitöltik" ezt a térfogatot.
Olyan jól kitöltik, hogy kívűlre már nem is nagyon jut a hatásukból.
Mondhatjuk azt is, hogy az elektronok és a protonok kölcsönösen folyamatosan sugároznak és elnyelik ezeket a fotonokat.
Ami érdekessé teszi ezt az elnyelés-kisugárzás játékot, az az, hogy
ezzel az elektronok körüli térerősség nem gömbszimmetrikus.
Hanem a mag felöli oldalra sugároznak az elektronok, mintha a mag felöl érkező fotonok folyamatosan a mag irányába fordítanák az elektronok "lámpáit".
Ha nincs proton a közelben, akkor egy-egy elektron elektrosztatikus tere gömbszimmetrikus.
Ha mozgatjuk, akkor "csőszerű", ha pedig a proton körül kering akkor a proton felé forduló egyoldalas..
