SoulSeeker#1095
Ejj, még köszönni is elfelejtettem nektek, annyira a dolog hatása alá kerültem :D Szóval szevasztok! :)
Még egy dolog eszembe jutott a fénnyel kapcsolatban. Akkor fogant meg a gondolat, mikor olvastam az interferenciáról, amely a fénynek réseken való keresztülhaladásakor történik.
Ebben volt egy olyan gondolat, hogy ha mérjük Egy foton leszakadva az őt kibocsájtó fényforrás felületéről ugye megkezdi útját a maga iszonytató sebességével. Einstein elméletében szereplő idődilattáció és távolságkontrakció szerint a hossza a sokszorosára nyúlik a haladási irányában, míg számára az idő rendkívül lelassul a külső szemlélő számára. Nem lehetséges, hogy azért viselkedik a fény a mérések szerint ennyire furán, mert a hossza nagyobbra nyúlik, mint amekkora távolság van a fénykibocsájtó eszköz és a mérés céljára szolgáló szerkezetek között? Tehát amíg elérné az ernyőt, tulajdonképpen még el sem hagyta teljes mértékben a fényforrást? (Valahogy úgy gondolom, mint a "Csillagok háborújában" a lézerpisztolyok :)
Kicsit másabb: az elektronfelhő az atommag körül nem azért tűnik felhőnek, mert az elektron olyan sebességgel mozog az atommag körül, hogy ennek következtében mozgásának irányában kinyúlik, és a "feje utoléri a farkát? Vagyis összekapcsolódik önmagával, nem lesz neki se eleje, se vége, és valóban minden pillanatban megtalálható a pályája minden pontján?
